Szabó Mihály
Sortűz után
(Szeged, 1956. október 26.)
In Memoriam Schwartz Lajos
dermedt csend hasadt
egyetlen pillanatra
aztán a menekülés
hangtalan hangja
a rohanó tömeg
síri csörtetése
egymás elvesztése
egymás keresése
nyitott kapukon
erőtlen beesve
a kiáltó torkon
fojtó vasmarokkal
egy egész város
illúzióit temette
a vöröshatalom
nem osztozik
nem kér tanácsot
tankot katonát hív
áttörni a láncot
a dörrenés süketít
vakít a puskacső lángja
mindenki futott
mindenki látta
ő maradt…
talán két lépésre tellett
a villanástól alig látott
tenyerét nyomta
sajgó hasán a foltra
végül kibuggyant kezére
ujjai közül
lüktető vére
Szabó Mihály 1945. július 19-én született Nyíregyházán. Öt éves kora óta Szegeden élt, egészen 1968-ig. Verseket a gimnáziumi önképzőkörben kezdett írni, a Radnóti Miklós Gimnázium rendezvényein néhányat fel is olvashatott. Később, egyetemi tanulmányai alatt a Szegedi Egyetem című lap „Egyetemista Költők” rovatában jelentek meg versei. A hatvanas évek közepén önálló szerzői estje is volt szegedi a Gödörben. A fogorvosi karon végzett 1968-ban, majd 1973-ig a debreceni Fogászati Klinikán dolgozott. Miután a klinikai vezetés felszólította, hogy lépjen be a kommunista pártba, ugyanennek az évnek őszén Spanyolországon keresztül a Német Szövetségi Köztársaságba távozott. Azóta ott él, jelenleg az Alsószászországi Szociálminisztérium egyik hivatalának (Niedersächsisches Landesamt für Soziales, Jugend und Familie) orvosszakértője. Politikai és személyes csalódások és tragédiák hosszú évekre elnémították irodalmi ambícióit.
A szerző írása korábban a SzegediLapon: A sortűz szaga; 1956 október; Morbus Alzheimer; Impression; Pegasusok a szekér előtt; Hirtelen jött az ősz