Szabó Mihály
Impression
(Bámulok lila kalapban…)
Bámulok lila kalapban
(gondolatom
a nyitott ablakban
cél nélkül űzve kereng)
narancsos fény csap
homlokomba, szemembe
a börtönfal fölött
ledéren leng
vörös és sárga felhők
szétnyűtt serege.
A délután
tompa fénye vonz,
álomörvény forog
fejem felett,
ólálkodik egy dallam
kopott gitáron,
mely előbb még
fülemmel szeretkezett.
Szellő rebben az ágon
harangszó vegyül
az áhítatba,
egy kaktuszvirágon
az illat mámora
rózsabogarát itatja.
Borostyán kapaszkodik
máló vakolatba,
mint gondolatom
lelkemről
pergő szavakba,
s mint szuronyok
merednek
a börtönfal fölött
égbe a tornyok,
vágyak álmától ittas
szemembe gyűlnek
színeket pazarló
fakuló foltok.
Szabó Mihály 1945. július 19-én született Nyíregyházán. Öt éves kora óta Szegeden élt, egészen 1968-ig. Verseket a gimnáziumi önképzőkörben kezdett írni, a Radnóti Miklós Gimnázium rendezvényein néhányat fel is olvashatott. Később, egyetemi tanulmányai alatt a Szegedi Egyetem című lap „Egyetemista Költők” rovatában jelentek meg versei. A hatvanas évek közepén önálló szerzői estje is volt szegedi a Gödörben. A fogorvosi karon végzett 1968-ban, majd 1973-ig a debreceni Fogászati Klinikán dolgozott. Miután a klinikai vezetés felszólította, hogy lépjen be a kommunista pártba, ugyanennek az évnek őszén Spanyolországon keresztül a Német Szövetségi Köztársaságba távozott. Azóta ott él, jelenleg az Alsószászországi Szociálminisztérium egyik hivatalának (Niedersächsisches Landesamt für Soziales, Jugend und Familie) orvosszakértője. Politikai és személyes csalódások és tragédiák hosszú évekre elnémították irodalmi ambícióit.
A szerző írása korábban a SzegediLapon: Pegasusok a szekér előtt; Hirtelen jött az ősz