Csontos Márta
Útkereszteződés
Itt vagyok a sehol-lét útvonalán,
s a kereszteződésnél megpihenek,
hogy erőt gyűjthessek az újbóli
romboláshoz, hogy MÁSVILÁGOT
építsek a régi- új anyagból, kiürítsem
a szobákat, s kidobjam az évek során
megromlott hiány utolsó darabkáit.
Úgy teszek, mintha rajtam múlna
minden, mintha új szavakat kevernék
a habarcsba, hogy végre erős,masszív
menedékházat emeljek magamnak,de
ne legyek betoloakodó saját otthonomban,
ne legyek egy a gyülevész csőcselékből,
aki legszívesebben már saját magát is száműzné,
kilőkné magát egy bolygóközi roncstelepre
azon a szent napon, amikor a mennybéli
csapóajtó elé önkezével görget elmozdíthatatln
követ az álruhás Exekútor ,ki valójában én vagyok.
Most már nem hiszem, hogy legyőzhetem
az öregkort, hiába tüntetek a bejárat előtt,
hiába érzem, hogy adós maradt a nagy
Terminátor, sorsom kivédhetetlenül ad acta.
Hiába fúrom arcába tekintem kutatón. Nem
engem lát az evolúció győzteseként. Nincs szeme.
Akinek füle van hallja meg a mennybéli
üzenetet, a lenti zűrzavarban nekem tolmácsra
van szükségem, nem ért másként az Úr,
dekódolt dalom csak a vadember szava.
Emlékezet-hamis
Fülembe hiába zúg a ’big bang’ harangja,
nem én vagyok az evolúció győztese, csődöt
mondott az intelligencia-szervező csúcstechnológia.
Csak a halálkomplexus marad nekem, s egy
elhagyott kúria homályba süllyedő körvonala.
Az utakat betemette a bizonytalanság, s én
háttal állok a Nagy Kapunak , szembekötve.
Az emlékezet ereje is egyre kisebb,
saját kivégző osztagot rendelek magam
mellé okos érvekkel. Miért e fölény ?
A Titkos Kertet benőtte a sötét, a belőlem
nőtt ragyogásnak már más valaki a tulajdonosa,
kiégett Paradicsomban vagyok leltárfelelős.
Önnön javaimat kínálom hiánypótlásra
hűtlen értékkezelés bűnrészessége miatt.
Visszaszámlálás
Öregszik bennem az idő, percekbe
fogynak az órák, s az évekkel rohanó
létidő hossza is rövidülni látszik.
Már nem én vagyok az üldözött, aki
haladékot kér a túléléshez, s közben
mindenféle mesterkedéssel ártani
próbál, hogy magával rántson, magával
hurcoljon Eliot szent erdőjébe, ahol kasztrált
vadként bújkálnak az exitusra ítéltek, s
helyüket keresik a posztmodern univerzum
torzókat gyűjtő szoborparkjában.
Lét és idő közé szorul a rejtőzködés archívuma,
nincs további adatfelvétel, nincs lehetőség
a garanciaidő meghosszabbítására, nem használ
a ráolvasás, a bájital és a sámánkodás , nincs
21. századi medikament a legjobb gyóygszergyártók
ajánlásával, Isten is lelépett, nincs többé audencia.
Csak kintlévőségeim vannak, melyekkel nem
tudok elszámolni, s a Hivatal is adós marad, nincs
kiút , új Ariadnék sem köröznek varázs-fonálon.
Hiába próbálok benézni a nemléten túli világba, nincs
számomra kapcsolat. A lámpabúra üvegén nem
tud megkapaszkodni a fény, a levelek zarándok
útra indulnak a fákról, a vízcseppekben
utolsó nyújtózik a tenger, a madarak szemében
falat emel a távolság . Megindul az általános csődeljárás.
A túloldalon szembenéz velem egy kegyetlen démon, a borzongató
szépségű Agónia, s egyetlen intésére sarokba szorul
a sokszorozódni vágyó mozdulat.
Öregszik bennem az idő, de még keresem az elixireket,
nem engedhetem meg, hogy nélkülem múljon el.
Csontos Márta (1951 Győr), tanár, költő, író, a Szegedi Írók Társaságának elnökségi tagja. Jelenleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem PhD hallgatója. Könyvei a Littera Nova gondozásában jelennek meg. Legújabb kötetei: A kék lovagtorony,versdráma, 2009, Aforzima-párbaj (társszerző Balázs Tibor), 2010, A meggyújtott olajág, versek 2010,Szerzők, múzsák, szenvedélyek, esszé 2011, Egografia 3, aforizmák, 2012, A Sehol szélén, versek, 2014. Versei, recenziói és tanulmányai hazai és külföldi lapokban jelennek meg. Utóbbi két évben született versei Az Agria, az Ambroozia, a Dunatükör, az Együtt, az Erdélyi Toll, a Hitel, a Kelet Felől, a Magyar Napló, a PoLíSz, a Stádium, a Szabadság, az ÚJ Ember, a Várad, a Zempléni Múzsa, a www.eirodalom.ro hasábjain láttak napvilágot. A szerző korábbi verse a SzegediLapon: Verslapok