Hegedűs Bernadett
Hubay Jenő emlékkiállítás a Somogyi-könyvtárban
„Milyen boldogság (...) ennek a nagyságában is elszigetelt nemzetnek, ha akad fia, akinek nemcsak lélekben, hanem a külső élet valóságában is sikerül áttörni azt a kínai falat, mely a magyarságot a nyugati népek nagy kultúrközösségétől elválasztja (...) Mert Hubay Jenő dísze, büszkesége volt a magyar nemzetnek… Kifelé becsületet szerzett a nemzetnek – befelé becsületet szerzett a muzsikának (....) Nem volt könnyű a magyar nevet fogalommá tenni az európai zeneéletben, de talán még nehezebb volt a zene becsületét kivívni a magyar társadalomban. Elfogadtatni a muzsikát a vezető rétegekkel: ez tulajdonképpen igazán csak Hubay Jenőnek sikerült...” – Tóth Aladár 1937-ben a Pesti Hírlapban megjelent Hubay Jenőről szóló nekrológjának mondatai talán túlságosan is aktuálisan csenghetnek a mai füleknek. Vajon ma milyen üzenetet hordoz Hubay emberi nagysága és tartása, valamint hűsége hazájához és a magyar zenéhez...?
A Somogyi-könyvtár eredeti és különleges dokumentumokon keresztül mutatja be halálának 75. évfordulóján Hubay Jenőt, aki egy személyben volt századának meghatározó hegedűművésze, zeneszerzője, zenepedagógusa és kultúrpolitikusa is.
Hubay Jenő, eredeti nevén Huber Jenő, 1858. szeptember 15-én született Pesten. Első hegedűtanára édesapja, Huber Károly volt, az Operaház koncertmestere és a Konzervatórium hegedűtanára. 1873 őszétől Berlinben folytatta hegedűtanulmányait a korszak legkitűnőbb hegedűművészénél és tanáránál, Joachim Józsefnél. 1876 tavaszán befejezte tanulmányait, és visszatért Budapestre. Megismerkedett és összebarátkozott Liszt Ferenccel, többször előadták a XII. Rapszódiát és a Kreutzer-szonátát.
A zöld terem a budai Hubay-palotában
1878 májusában Liszt tanácsára Párizsba utazott (itt-tartózkodása alatt változtatta nevét a magyarosabb csengésű Hubayra), és hamarosan a szalonok kedvelt hegedűse lett. Az elkövetkezendő években Franciaországban, Belgiumban, Hollandiában és Magyarországon turnézott. Hamarosan visszatért Párizsba, hogy megismerkedjen Henri Vieuxtemps zeneszerzővel és hegedűművésszel, aki a fiatal magyar művészben látta utódját. Vieuxtemps javasolta Hubayt a brüsszeli Zeneakadémia professzori állásába. 1882. február 8-án nevezte ki a belga király Hubay Jenőt erre az európai fontosságú posztra.
Hubay Jenőné Cebrian Róza grófnő
Hubay négy és fél évet töltött ott, majd 1886 nyarán visszatért Magyarországra, hogy az Oktatási Minisztérium kérésére a budapesti Zeneakadémia hegedű tanszakának vezetője legyen. Budapesten telepedett le, a koncertező virtuóz életstílusát felcserélte a zeneszerzőével és tanáréval, Magyarország zenei életének egyik vezetője lett. 1919-től 1934-ig a Zeneakadémia rektora volt. 1937-ben hunyt el.
A kiállításban is látható Vasárnapi Újság hangulatos, fotókkal tűzdelt életképben mutatta be 1917. június 3-i számában a nagy művész és pedagógus Hubay Jenőt, valamint legendás Duna-parti villáját, aminek csodás koncerttermében annyi sok feledhetetlen emlékű koncert csendült fel.
Hubay így vallott magáról:
„Mindíg a magyar zeneművészet nagy érdekei tartottak itthon; zeneművészetünk fellendülése szerzett örömet és megelégedést nekem s adott erőt az újabb munkához és alkotáshoz. Nekem tehát egyetlen iránytűm, egyetlen mágnesem egész életemen át a magyar zene volt. Ez irányította lépéseimet, termékenyítette képzeletemet, aczélozta akaraterőmet! És nem csalatkoztam benne...”
A korabeli cikk írója szinte kézen fogva vezet bennünket a Hubay-villa termein keresztül, megízlelve e nemes kor minden pompáját és fényét.
„Csöndesen álmodó dunaparti palota a budai Margit rakparton, benne muzeális értékeket őrző, tágas, nagy szobák: ez az otthona élő nagy büszkeségünknek, Hubay Jenőnek, a magyar zenekultúra világhíres úttörőjének. Innen indult útnak Vecsey Ferencz, Geyer Stefi, Szigeti József, Gyárfás Ibolyka, Telmányi Emil s a tüneményes tehetségű Pártos Laczi. Szerte-széjjel a nagy világ minden irányából zarándokolnak ide a művészi kiképzés áhitói, a kiknek ezidőszerinti élő nagy mestere a magyar Hubay Jenő. (…) Csudálatosan szép, művészi egyéniségéhez simuló világot teremtett maga körül, előkelő lakában, hol nem egyszer látja vendégül finom lelkű hitvesével: Cebrián Róza grófnővel, a jeles tollú írónővel együtt a magyar és a külföldi arisztokraczia zenei és művészi életének szine-javát.
(Vasárnapi Újság, 1917. június 3.)
Hubay Jenő több alkalommal is fellépett Szegeden, sőt, a szegedi nagyárvíz hírére párizsi tartózkodása idején több jótékony célú koncertet is rendezett a károsultak javára.
Hubay először 1876-ban, 18 évesen kapott meghívást a szegedi dalosverseny ünnepi koncertjére, ahol Náday Ferenccel a Nemzeti Színház neves művészével, valamint Liszt két tanítványával, Ravasz Ilonával, és Aggházy Károllyal lépett fel. Aggházy Károllyal itt kötött életre szóló barátságot, vele aratta fényes sikereit a következő évtizedekben egész Európa-szerte.
Következő szegedi fellépésére az 1889. évi Dalünnepen került sor ami augusztus 15-től egészen augusztus 19-ig tartott. A város így köszöntötte a találkozó résztvevőit:
„Fel magyar zenészek! Fel magyar dalárok! Szövetkezzetek! Meritsetek lelkesedést a magyar nemzet dicső multjából és szeretetéből! Szívből köszönt Szeged városa benneteket, melynek szivteljes polgárai szeretettel nyujtják a magyar dalároknak a tisztelet és elismerés babérját!”
(Szegedi Napló, 1889. augusztus 20.)
Az akkori Szegeden több – különböző politikai beállítottságú – napilap működött, közülük a két legjelentősebb, a Szegedi Napló és a Szegedi Híradó egyformán nagy jelentőségűnek tartotta beszámolójában a Dalünnepet és az összes ehhez kapcsolódó hírről és újságról is megemlékezett. A Szegedi Hírlap így üdvözölte a dalárokat:
„Nemcsak nyelvében, hanem dalában is él a nemzet! Hadd zengjen hát a dal azokról az ezernyi ajkakról, a melyek a szivek teljességéből nyilnak meg városunk falai között, a hol most országos ünnep van, a magyar dal ünnepe.”
(Szegedi Hírlap, 1889. augusztus 20.)
Hubay Jenő az első naptól kezdve jelen volt a Dalosünnepen, ám az igazi megjelenése a zárónapon, augusztus 19-én következett el, amikor díszhangverseny keretében lépett a nagyérdemű elé. A Szegedi Híradó eképpen mesél erről:
„Az est ünnepeltje Hubay Jenő volt. Hubay Jenő ma bevégzett müvész s olyan csillaga a magyar müvészetnek, a melynek fénye beragyogja egész Európát s neve ma a legelső hegedűművészekéi között foglal helyet.
A Szegedi Napló pedig így:
„Hubay Jenőt Szegeden most hallottuk először. Igen természetes, hogy nagy érdeklődéssel néztünk játéka elé. Mondanunk sem kell, hogy müvészetével elragadta a közönséget. Játékában minden tényező meg van, ami világhirüvé tehet egy hegedűst.”
A Szegedi Híradó 1889. augusztus 20-i számának vonatkozó oldala
A Somogyi-könyvtár kiállításában helyet kaptak a Hubayról még életében megjelent írások mellett halála után született monográfiái is, köztük Neubauer Pál: Hubay Jenő – Egy élet szimfóniája című regényes életrajza. Neubauer Pál még maga Hubay kérésére vállalkozott az életút irodalmi formába öntésére. Az 1942-ben, Hubay feleségének előszavával megjelent, részletes, már-már romantikus ihletettségű életrajznak Hubay személyes visszaemlékezései adnak keretet. A kötet rengeteg fényképes dokumentumot és személyes levelek másolatait is tartalmazza.
Ráth-Véghné Zipernovszky Mária 1942-ben megjelentetett Hubay Jenő hegedűtanítási módszere című kötetében a Hubay-módszert a tanítványok visszaemlékezésein keresztül mutatja be. A hegedűtechnika egy-egy alapvető aspektusát kielemezve bontakozik ki a legendás Hubay-iskola. A kötet nem csak a mesterfogásokat elemzi, hanem konkrét műveken keresztül is bemutatja a tanítás módszertanát. Legendás növendékei, köztük Szigeti József a Mesternél töltött órákról is számot adnak, valamint az utolsó fejezetben emlékező sorokat olvashatunk többek között Geyer Stefitől és Zathureczky Edétől is.
Leghíresebb tanítványaival:
 |
 |
 |
| Szigeti Józseffel | Geyer Stefivel | Vecsey Ferenccel |
Egy valódi kordokumentum is szerepel a kiállításan: Erdélyi János hegedűművész, a Szegedi Zongoraötös alapító tagjának Zeneakadémiai leckekönyve: Hubay Jenő főigazgató aláírásával.
A cikkben látható fotók Neubauer Pál: Hubay Jenő – Egy élet szimfóniája című,
1942-ben a Helikonnál megjelent kötetéből származnak.
(A kötet a Somogyi-könyvtár gyűjtenményében megtalálható)
Hegedűs Bernadett Szentesen született 1978-ban. 2001-ben végzett ének-zene tanárként és karvezetőként a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán. Majd egy évtizednyi tanítás után, 2007-ben került a Somogyi-könyvtár művészeti gyűjteményébe, mint zenei tájékoztató könyvtáros. Énekesként tagja a Vaszy Viktor Kórusnak és a Lassus Énekegyüttesnek.