SzegediLap

…még mindig rengeteg a nyomorult éhező, a koldus, de évente tízmilliónyi ember emelkedik fel a középosztályba, így aztán nemzet helyett írhattak volna gazdaságot, esetleg kultúrát, vagy vallást is, de tulajdonképpen mindegy. Az indiai nemzet fékevesztett gyorsasággal fejlődik, lakótelepek nőnek ki a földből, rengeteg az új autó, autópályák épülnek, s ma még egyszer-egyszer előfordul, hogy Delhiben elefánt jön szemben az utcán, de holnapra ő is visszaszorul majd az őserdőbe… – Gáspár Ferenc útiélményei

…Egy amolyan trendi ifjú kötött mellényben, kezében mappával, szájában legalább négy tucat foggal éppen transzba esett, mikor bekapcsoltam a készüléket. Pár perc kellett, hogy rájöjjek: ő a műsorvezető. (Majd’ moderátort írtam, de arról még valaki a modor-ra asszociálna, miáltal csúnyán zsákutcába jutna, ki se bírna egykönnyen kecmeregni belőle.) Körben a vidámságtól eltorzult arcú emberek ültek, önfeledten hadonásztak és hejehujázva, sikkantgatva ujjongtak. Ők lesznek a közönség, állapítottam meg… – CHG tárcanovellája

Az óbudai mellékutcában, a vendéglő előtt többen is ácsorogtak. Ahogy közeledett, Lőrinc igyekezett azonosítani a fejeket. Mindenki meghízott, megöregedett, megkopaszodott! Ilyen osztályba jártam?! − rémült el magában, aztán ordítva belépett a falkába. Valaki hátba vágta, valakit hátba vágott. − Lukáts János elbeszélése

Szegeden is hideg van, egyre csak havazik, szánkón húzzák a gyerekeket az oviba. A járdák keskeny ösvényekké szűkültek, a buszmegállók környékén hóhegyek. Néhol hómátra, hótátra, máshol egyenesen hóhimalája. – Bene Zoltán tárcája

Egyszer volt, hol nem volt, még az Óperenciás tengeren is túl, ott, ahol a kis malac túr, az üveghegyen is túl volt, de volt, volt egyszer egy madzagvasút. Itt ment el a kertek alatt. Mesés gyerekkorom óta tudtam, a madzag kötözésre való, a vasút pedig utazásra, de azt akkor tudtam meg, hogy a kettő egybe kapcsolható, amikor először mentem Pusztamérgesre. Ígéretes vőlegény voltam már, veretes vasutas családba benősülendő, csúfnéven említeni, amit mozdony húz, kerekeken gurul, és sínen jár, szentségtörésnek számított volna. Azt pedig kimondani, a MÁV annak a rövidítése, hogy Mászunk, Állunk, Várunk, dupla szentségtörésnek. − Horváth Dezső írása

Vártam már ezt a havazást, mert talán néhány hétig láthatom, amint a Szent István téri víztornyot körülölelő hótakaró úgy veri vissza a fényt, hogy valami megmagyarázhatatlan glóriát rajzol az Öreg Hölgy sziluettje köré. Télen még a pátoszt is jobban szeretem. Minél nagyobb a hó, annál jobban elérzékenyülök, amikor látom a fehérséget, amelynek nagy részét saját kézzel rajzolom át törtfehérré a hólapáttal. — Boldog Zoltán jegyzete

Hé, tesó, nem érdekel egy kis esti örömködés? Nem drága, olcsó, elérhető. Hát, akkor meg minek botorkál a magadfajta ide? Ki, a kocsisorra?? Hadd mondom el gyorsan, mik a lehetőségek. Mert a kéj az van. A kéj az kell! Látom, te is ránéztél az előbb arra a kis szakállasra… ő a legkapósabb árum. Szókratésznek hívják. − Rimóczi László novellája

A fotórealisztikus fal-, padló-, mennyezetfestményekre és egyéb optikai csalásokra épülő kocsmai dekoráció józanul még nagyon tetszett, de pár órával és tetemes mennyiségű piával később már kevésbé. Csak azért nem emlegettem fennhangon a trompe l’oeil vécéajtó ötletgazdájának a jó édes anyukáját, mert ha kinyitottam volna a számat, tutira odahányok a folyosóra. – Az emberek nem csípik – sóhajtott a srác, akivel a következő snittben megosztottam kifogásaimat. – Hát még ha tudnák, hogy ezt a lépcsőt, amin ülünk, eredetileg Escher nyomán terveztem! – Erdei Lilla kisprózái

Bene Zoltán: Az utolsó levél című novelláját Kátó Sándor színművész olvassa fel.

Innen nézve még az is vicces, hogy Áprilisnégy útja, pedig az nem is út. Erki Zsuzsának az áprilisnégy sokkal inkább hatalmas, hamuval borított tér, megfeketedett testvérhullákkal. Magas házak szegélyezik, meg egy díszterem, ahol a kollektív szertartás alatt minden évben elájul néhány gyerek, fojtogatja őket a kék kisdobos nyakkendő, meg a piros úttörő, valamint a fehér ing és a díszbeszédek fülledt unalma. – Részlet Trenka Csaba Gábor készülő regényéből