Mirtse Zsuzsa
Ugyanaz a folyó
(an)akro(ni)sztikon Gyimesi Lászlónak ajánlva
Kétségek közt is légy híve annak,
amit a másik partra egyszer átviszel
Gyümölcsöt és bort ígért nekünk a nyár.
Itt terített abrosz, máshol csak maradék,
Máglyaként ég az este. Megvillan a múlt
Egy pillanatra a poharak peremén.
Sehol sem jegyzik az eltitkolt szavakat.
Ideje már lassan más folyóba lépni,
Leírni azt, amiért mégis érdemes
Átúszni a vizet, és felfelé nézni.
Szép az ősz, alattunk ugyanaz a folyó.
Látom a túlpartot, csónakodban viszel.
Ócska stégek között a Római-parton
Nem érdekes, hogy éppen miben nem hiszel.
A kövek között gyíkként rejtőzik a vers,
Kopott vakolat, golyónyomott életek.
Az órák rajtad múlnak, de ne feledd a
Jeltelen, áthallgatott, kóbor éveket,
Állomást, ahol mindig várt néhány barát.
Nem volt nagy utazás, a reggel megszökött.
Láttunk birodalmat hamuvá hullani –
Változott a hangod két hallgatás között.
A folyó a mélyben elválaszt, összeköt.
(Óbuda, 2013)
Mirtse Zsuzsa író, költő, szerkesztő. Versei, esszéi, novellái irodalmi lapokban, magazinokban, antológiákban kapnak helyet, szerkesztőként több könyvet, albumot gondozott. Hat kötete jelent meg eddig: Égforgató csodagyűrű (mesekönyv, 2004); Lovagkór – játék nemekkel és igenekkel (novelláskötet, 2007); Fogadó a négy macskához (regény, 2010); Idő és mérték – szabálytalan versek (2011); Kondenzcsík – főbenjáró versek (2011), Sötétkamra – előhívott versek (2013). 2000-ben MÚOSZ újságírói díjat kapott, 2005-ben a Magyar Köztársaság Ezüstkeresztjét vehette át.
A szerző írásai korábban a Szegedilapon: Éva-arcok; Omlásveszély; Azon a napon; Megjelenés előtt...; Valami elkopott belőlünk; Széthordott hasábok; Városi triplák; Műrepülés