Mirtse Zsuzsa
Azon a napon
Azon a napon felgyullad egy erdő,
mérgezett folyóból osztanak halat,
világba szalad, szökik a hamis szó,
repkényként növi be a málló falat,
szövi a hálóját, mint a mérges pók,
száz erős harcosnak okozza vesztét.
Nyomot hagy, átír és megront. Idegen
anyag, mint tetovált bőrben a festék.
Nincs két jó út, a választás csak látszat.
A mélyben mindennek eredete egy.
Félretaposod az utat, mint a rossz
cipőt, töri a lábad, messze a hegy,
a templomtorony ködbe vész, nincs irány,
nem tudod még, hol ütöd el az estét.
A vers kétségek közt megtalált ima,
összevarrja a félelmeink testét.
Fényjátékot látsz, megbicsaklik hited.
Így kinek adsz végül valódi választ?
Légy véráldozat, utolsó vacsora,
karó, amely még holtában is támaszt.
Mikor lesz igaz a hetedik szentség?
Beteg a bárány, csak a kés gyógyítja.
Játszottál a rosszal – erre nincs mentség.
Nem tudok aludni harmadik napja.
S. Horváth Ildikó rézkarca
Mirtse Zsuzsa Azon a napon című verséhez
Mirtse Zsuzsa író, költő, szerkesztő. Versei, esszéi, novellái irodalmi lapokban, magazinokban, antológiákban kapnak helyet, szerkesztőként több könyvet, albumot gondozott. Hat kötete jelent meg eddig: Égforgató csodagyűrű (mesekönyv, 2004); Lovagkór - játék nemekkel és igenekkel (novelláskötet, 2007); Fogadó a négy macskához (regény, 2010); Idő és mérték - szabálytalan versek (2011); Kondenzcsík - főbenjáró versek (2011), Sötétkamra – előhívott versek (2013). 2000-ben MÚOSZ újságírói díjat kapott, 2005-ben a Magyar Köztársaság Ezüstkeresztjét vehette át.
A szerző írásai korábban a Szegedilapon: Megjelenés előtt...; Valami elkopott belőlünk; Széthordott hasábok; Városi triplák; Műrepülés