Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mirtse Zsuzsa
Omlásveszély
 
Aztán hirtelen világosan látod,
hogy már csak a megszokott mozdulatai
okoznak valami örömöt,
ahogy megigazítja a párnát,
reggelit hoz, tudod, hogy
meg akar majd nevettetni,
tulajdonképpen semmi sem változott,
csak ennyi kifosztottságot,
ennyi ürességet nem lehet már birtokolni.
Ennyiszer nem múlhat el minden.
 
Szomjadat Léthé vizével enyhítenéd,
hogy ne emlékezz előző életeidre,
mert az emlékezéshez még
nem vagy elég bátor,
karod még nem elég erős,
hogy megmerítse a korsót,
és ő is kötődik hozzád,
mint a cellájához.
Megint ott vagytok,
ugyanabban a szobában.
Vesta szűzi lángja már a múlté.
Hűvös van, és hogy e hűvös
hetekben mérhető vagy napokban,
ha pontosan tudni akarod,
csak pontatlan emlékeidre támaszkodhatsz.
Megfogod a korsót, aztán visszateszed
ugyanarra a polcra,
hányszor megélted ezt a mozdulatot,
közben azon tűnődsz, hogy
ebben a mozdulatban hány elrontott életed
sűrűsödik össze.
Tovább kellene menned, tisztán látod,
ehelyett cserepeket ragasztgatsz,
téblábol a hited.
Tényleg, mikor kaptad meg
először azt az üzenetet,
azt a láthatatlan jelet,
amikor a túlsó partról integetett valaki,
hogy tudj és merj elengedni,
ne ragaszkodj görcsösen a rosszhoz,
a zuhanáshoz.
 
Vajon hányszor múlhat el még minden?
Elrontott éveid törmelékéből
házikót tapasztasz,
már megint ketten laktok benne.
Kenyeret sütsz, éleszted a tüzet,
várod, hogy kiforrjon a bor,
felsöpröd a kamrát újra és újra,
amíg maga alá nem temet
a bizalmatlanságból és
hazugságokból hízott
fal, amelyre már ránőtt a szomszéd
cserepet bontó, nőkarú,
bódító illatú lilaakáca is.
 
 s.-horvath-ildiko-rezkarca-mirtse-zsuzsa-omlasveszely-cimu-versehez-szegedi-lap.jpg
S. Horváth Ildikó rézkarca
Mirtse Zsuzsa Omlásveszély című verséhez

 

mirtse-zsuzsa-portre-1.jpg

Mirtse Zsuzsa író, költő, szerkesztő. Versei, esszéi, novellái irodalmi lapokban, magazinokban, antológiákban kapnak helyet, szerkesztőként több könyvet, albumot gondozott. Hat kötete jelent meg eddig: Égforgató csodagyűrű (mesekönyv, 2004); Lovagkór  játék nemekkel és igenekkel (novelláskötet, 2007)Fogadó a négy macskához (regény, 2010)Idő és mérték  szabálytalan versek (2011)Kondenzcsík – főbenjáró versek (2011), Sötétkamra – előhívott versek (2013). 2000-ben MÚOSZ újságírói díjat kapott, 2005-ben a Magyar Köztársaság Ezüstkeresztjét vehette át.