Szabó Mihály
1956 október
(Szeged, Kálvin tér)
Átvirrasztott éjek
padlóreccsenése,
titkos léptek
láthatatlan árnya
ült lélegzetvisszafojtva
fűtetlen szobánkra,
behajtott spaletta
ujjnyi résében tombolt
a hangtalan hajsza,
s rettegéstől tágra nyílt
gyermekszemeddel láttad
milyen a félelem arca,
ahogy kint
a pufajkás horda
menekülőkre támadt,
apám kopott kabátját
magára öltve
az ajtó mögött állt
álmatlanságtól
meggyötörve,
anyám ölelte lágyan,
a sötétben csillantak
múló percekre
csorduló könnyek,
s minden neszre
mint elhaló visszhang,
egy sóhajtás tört fel:
jönnek...
Szabó Mihály 1945. július 19-én született Nyíregyházán. Öt éves kora óta Szegeden élt, egészen 1968-ig. Verseket a gimnáziumi önképzőkörben kezdett írni, a Radnóti Miklós Gimnázium rendezvényein néhányat fel is olvashatott. Később, egyetemi tanulmányai alatt a Szegedi Egyetem című lap „Egyetemista Költők” rovatában jelentek meg versei. A hatvanas évek közepén önálló szerzői estje is volt szegedi a Gödörben. A fogorvosi karon végzett 1968-ban, majd 1973-ig a debreceni Fogászati Klinikán dolgozott. Miután a klinikai vezetés felszólította, hogy lépjen be a kommunista pártba, ugyanennek az évnek őszén Spanyolországon keresztül a Német Szövetségi Köztársaságba távozott. Azóta ott él, jelenleg az Alsószászországi Szociálminisztérium egyik hivatalának (Niedersächsisches Landesamt für Soziales, Jugend und Familie) orvosszakértője. Politikai és személyes csalódások és tragédiák hosszú évekre elnémították irodalmi ambícióit.
A szerző írása korábban a SzegediLapon: Morbus Alzheimer; Impression; Pegasusok a szekér előtt; Hirtelen jött az ősz