Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Szabó Mihály
Pegasusok a szekér előtt
 
Télen, a gőzölgő lovak,
ha megszabadulnak
beleik dagadó nehezétől,
s a szemetes már fázik
a jeges út tetejéről
összekaparni,
éhes verebek
odaröppennek a fákról
és úgy melegen
gyorsan bezabálják.
 
Így tesz a tisztelt
műértő gyülevény is.
Az elme végtermékeit
még frissen felemészti.
Ettől csicsereg
oly szépen a társadalom
divatos elméleteket
meg izmusok sokaságát
visszaböfögve.
 
És száraz szénát
löknek a lónak,
hogy szárnyát kibontva
el ne repüljön,
hogy kedve legyen
a kopott szekeret még húzni,
mert madarak raja száll
fölötte cikázva
s várja a citromgondolatok
bódító eleségét.
 

  

szabo-mihaly-001.jpg

Szabó Mihály 1945. július 19-én született Nyíregyházán. Öt éves kora óta Szegeden élt, egészen 1968-ig. Verseket a gimnáziumi önképzőkörben kezdett írni, a Radnóti Miklós Gimnázium rendezvényein néhányat fel is olvashatott.  Később, egyetemi tanulmányai alatt a Szegedi Egyetem című lap „Egyetemista Költők” rovatában jelentek  meg  versei. A hatvanas évek közepén önálló szerzői estje is volt szegedi a Gödörben. A fogorvosi karon végzett 1968-ban, majd 1973-ig a debreceni Fogászati Klinikán dolgozott. Miután a klinikai vezetés felszólította, hogy lépjen be a kommunista pártba, ugyanennek az évnek őszén Spanyolországon keresztül a Német Szövetségi Köztársaságba távozott.  Azóta ott él, jelenleg az Alsószászországi Szociálminisztérium egyik hivatalának (Niedersächsisches Landesamt für Soziales, Jugend und Familie) orvosszakértője. Politikai és személyes csalódások és tragédiák hosszú évekre elnémították irodalmi ambícióit.
 
A szerző írása korábban a SzegediLapon: Hirtelen jött az ősz