SzegediLap

Lábjegyzetek Platónhoz címmel 2003 óta rendeznek nemzetközi konferenciát Szegeden. A tanácskozások címe Alfred North Whitehead kijelentésére utal, miszerint „Az európai filozófia nem más, mint egy sor Platónhoz fűzött lábjegyzet.” Idén az agresszióról elmélkedtek a filozófusok. Gyenge Zoltán szegedi filozófia professzor és más bölcselők érdekes magyarázatokat adtak az emberi agresszió okaira. – A kérdező Tráser László, a válaszadó: Gyenge Zoltán. (hanganyag)

A szabadkőművesek – mint magukról mondják: a Világosság fiai – évszázadok óta vannak jelen Magyarországon, mégis alig tudunk róluk valamit. A szegedi szabadkőművesek hagyományairól most kettős évforduló kapcsán rendeztek kiállítást a Somogyi-könyvtárban. Az egyik évforduló, hogy csaknem másfél évszázaddal ezelőtt, 145 éve, 1870-ben alakult meg az „Árpád a testvériséghez” című szabadkőműves páholy. Szeged egyik legrégebbi civilszervezete jelenleg is működik, és mindig is jelentős szerepet vállalt a Víz után újjáéledő város életében. A másik évforduló egy centenárium: száz éve született Csongor Győző tanár, botanikus, muzeológus, várostörténész, numizmatikus, aki az 1950-ben betiltott szabadkőművesség szegedi főmestere volt. Életművét ugyancsak bemutatják a tárlaton könyvek, kéziratok, egykorú dokumentumok segítségével. – Az „Árpád a testvériséghez” Szabadkőműves Páholy életéről Csizmadia Edit könyvtáros, a tárlat kurátora és Kiss Ernő népművelő beszélt Tráser Lászlónak. (hanganyag)

Az emberiség legpusztítóbb, 50 millió halottat maga alá temető háborúja ért véget 70 évvel ezelőtt. Már a harcok alatt is fölvetődött a felelősség kérdése, amire egyértelműnek látszott a válasz, ám akkor is, azóta is tudjuk, a képlet nem olyan egyszerű. Vajon csak azok viselik a felelősséget, akik a parancsokat adták ki, vagy azok is, akik egyetértettek a parancsokkal, netán azok is, akik nem értettek egyet, mégsem tettek ellene? Felelősek-e azok, akik állampolgári szavazataikkal támogatták a náci rezsimet, így végső soron annak szörnyűségeit is? Indokolt-e egész közösségek, egész nemzetek kollektív felelősségéről beszélni? Ezekben a kérdésekben az elsők között mondta el véleményét Karl Jaspers német bölcselő, midőn 1945/46 fordulóján a heidelbergi egyetemen tartott előadásaiban értelmezte a németek kollektív bűnösségét. Nagy hatású előadásait A bűnösség kérdése címmel, Csejtei Dezső és Juhász Anikó fordításában most magyarul is kiadja a Noran Libro könyvkiadó. – Jaspers könyvéről Csejtei Dezsővel beszélgetett Tráser László. 

„Nincs senki, aki ne félne a káromkodástól” – írta egy ismeretlen ókori szerző. A szitkozódás szokása, az arra utaló nyomok, a trágárságok fellelhetők az első írásos emlékekben. A kutatók erre a tényre alapozva azt feltételezik, hogy már az emberi beszédkészség kialakulásának kezdetén megjelent ez a durva, agresszív, néha azonban humoros indulatosság. – Wilhelm József írása

Dobóczky Zsolt szegedi elektrofizika tanár már túl van egy nagy munkán: fényképezőgépével végigkísérte az algyői Móra Ferenc autópálya-híd két éves felépítését, most pedig Szegeden, az öthalmi városrészben folyó lézerközpont növekedését dokumentálja. Az építkezés méreteit jelzi, hogy jelenleg ez a legnagyobb uniós támogatású hazai beruházás, amely elkészülte esetén a világ élvonalához tartozó nemzetközi kutatóhely lesz. Jelenleg az épület készül, a tudományos berendezések elhelyezése egy későbbi fázisban várható. – Tráser László a szegedi lézerközpont fotósát, Dobóczky Zsoltot kérdezte.

A két világháború között Európa számos országában igyekeztek bevonni a fiatalokat a katonai fölkészülésbe. A 12 és 21 év közötti magyar fiatalokat évtizedekig testedzésre vezényelték, majd amikor katonai parancsnokság alá került a leventeképzés, fegyvertelen alapkiképzést is kaptak egyes csoportjaik. Amint a szovjet csapatok elérték hazánkat, 1944 őszén, a leventéket igyekeztek kivonni a harci területekről: egységesen a Dunántúlra vezényelték őket. Voltak olyan nézetek is, hogy Németországba kell „menteni” a levente-alakulatokat, így jutottak sok százan oda, illetve az észak-európai országokba. Fegyveres kiképzésben nem részesültek, de ha a háborút zömmel megúszták is, utána a Népbíróságok vonták felelősségre a egyfelől magukat az ifjakat, másfelől oktatóikat. Sok évtizedes, teljes hallgatás után a magyar leventék kálváriáját vázolja föl Vincze Gábor történész. Beszélgetőtárs Tráser László. (hanganyag)

Felvágós könyv címmel, a borítón egy szikével, vaskos kötetet tett az asztalra dr. Erdős Attila korábbi kórboncnok, aki diplomázás után a szegedi orvosegyetem Kórbonctani Intézetében kezdte pályáját. Később más, de az egészségügyhöz közeli munkaterületet talált magának, s bár nem akar átnyergelni a prózairodalom művelésére, színes, látványos, érdekes munkát kínál az olvasónak, amely könnyed stílusú, ugyanakkor magas szakmai igényességgel megírt tudományos bulvár az emberi test rejtelmeiről, a kórbonctan titokzatos világáról és egy sokat látott orvos csapongó gondolatairól.  – Tráser László először a kötet megírásának okáról kérdezte a szerzőt. (hanganyag)

Az I. világháborút megelőző, modernnek nevezhető háborúk, amilyen az amerikai polgárháború, az angol-búr, az orosz-japán háború, vagy a balkáni háborúk voltak, sajátságos lefolyásukban már rámutattak arra a tényre, hogy a napóleoni időszaktól alkalmazott, és a fejlett tőkés államokban bevett szokássá vált harci stratégiák, taktikák nem követték kellően a fegyverkezésben kialakult gyors technikai fejlődést, változásokat. Már az amerikai polgárháborúban kitűnt, hogy mekkora emberi és anyagi áldozattal jár az újfajta fegyverek és a lövészárok-harc alkalmazása.... – Wilhelm József írása

1914 karácsonyán, a világháború véres borzalmainak első hónapjai után, a politika, a felső katonai vezetés akaratától függetlenül egy befolyásolhatatlan eseménysorozat vette kezdetét, ami néhány frontszakaszon csak pár óráig tartott, másutt viszont az 1915-ös újév kezdetéig is összehozta azokat a férfiakat, akik addig vadul gyilkolták egymást. A nyugati fronton történt megható, őszinte emberi tettek mind a mai napig gondolkodásra késztetik a jóhiszemű embereket, hiszen harcoló ellenfelek ünnepelték együtt karácsony ünnepét, a „biztonságos” lövészárkokat elhagyva, bizalmat ajándékozva az ördöginek lefestett ellenségnek. – Wilhelm József írása

...A harci gázok, azaz vegyi fegyverek tömeges bevetésének tekintetében az I. világháború jelentett fordulópontot. Ebben a háborúban kezdték el a mérges gázokat felelőtlenül, hatalmas mennyiségben alkalmazni.  A háború kezdetén még „eléggé sikertelenül”, ugyanis 100 halottból „csak” hárman haltak meg gázmérgezés következtében. A következő években ez a szám elérte a 9-10%-ot is, ami már kimondottan megdöbbentő arány volt. Amíg a lőfegyverek mechanikai úton keletkezett sérüléseket okoztak, addig a vegyi anyagok az idegrendszerre, a légzőszervekre, vagy a látásra, a bőrre stb. kifejtett hatásukkal tették harcképtelenné a katonákat. Hatástartamuk órákig, napokig, hetekig is eltarthatott... – Wilhelm József írása