Turi Tímea
Történeteink
Történeteinket szétlopja a szégyen.
Elbeszéljük őket és elhomályosulnak.
Szavát másoknak nem lopom: visszaperlem.
Minden könyv rólam szól és engem takar.
Ne lennék okosság látszata, lennék bár láttató látszat,
csak ne fénytörés, hideg homlokzat,
felszín, amelyben a más hiánya fölismerhető.
Lennék szabad: annak nincs története.
Az szó nélkül másít meg múltat és jövendőt.
felszín
könnyű kéz, te ismeretlen
felületi feszültség, te felszín,
ó, te ismeretlen, mindig fennmaradsz
egy percre, mindig alábuksz,
és újra tévedsz, ez rutin, szabadkozás,
te megszólítás és öregkor,
benned él, de elhagy majd,
és üres kézzel állsz, állandó készenlét,
te függés, megszólíthatatlan,
bukj át gyerekből aggastyánba,
szűz vénkisasszony, számolgasd,
hány férfi volt meg
máshogyan, te felszínes rutin,
beszélni el, akárha volna egy cselekmény,
nem csak az úszó a vízfelületen,
nem, nem bukik, rezeg, nem, nem
bukik
Turi Tímea Makón született 1984-ben. Kommunikáció és magyar szakon végzett a szegedi bölcsészkaron, jelenleg ugyanitt a Modern Magyar Irodalom Tanszék doktori iskolájának hallgatója. Novellái, irodalmi tárgyú kritikái és tanulmányai rendszeresen jelennek meg a Tiszatáj, a Forrás, a Holmi, a Kalligram, a Jelenkor, a Műút folyóiratokban és gyűjteményes kötetekben. A Bartók Rádió kulturális műsorainak külső munkatársa. A József Attila Kör elnökségi tagja, az irodalmi egyesület kritikai beszélgetéssorozatának állandó résztvevője, a Tanulmányi Napok című konferenciáinak egyik szervezője. Gyerekkorában két verseskötete jelent meg (…gyereknek lenni…, Dávid Kiadó, 1997. és Kiskamaszkönyv, Bába és Tsa, 2000). Díjai: Köztársasági Ösztöndíj (2006-2008), Discipuli Pro Universitate (2008), Sófi József Ösztöndíj (2008).