Radnai István
Tükörcsókoló
„Este, ágyam fogatán a nyakát átölelve robogtunk.
És mit számított, hogy reggelre párnává változott át.”
Marsall László: Első szerelem
örök gyerekként anyák nyakán
akik porból nőtt szerelem-
keblű szerelmek itattak
s könnyüktől kacagásuktól ázott
minden csiklandó éjszaka
nem kamaszodtunk fel
mert a költő ritkán
most dobáljuk egymást
cihával tollai szállnak
pihéket keresünk ma is
ahol sejtjük hogy várják
fürge sejtjeinket
elkapjuk vagy pattintjuk mint
a labdát átléptük bár
a vonalat visszanyúlunk
a háló felett
fütyül ránk az égi bíró
s úgy teszünk
megadta volna a pontot
s a labda felrepül lányok teste
nem eshet a talajra ölünkbe hull
örök gyerekként anyák nyakán
akár minket szültek mi tettük-e anyává
a költő csak elszáll a szó
a száján elhal lehelet
a szó kamaszodik mutál
a költő örök gyerek
bizsergő vére párnák
mellére alvad
tücskök adják elő a csendet
tükröződik az égharang
Fogság megváltás előtt
elmúlt a széljárta ifjúság nem várnak
a nyáron is susogó hegyek
ahol hajnal előtt dagonyázott a vad
barnul a tavalyi s nem érik még a makk
sorsunk lejt nem az ösvény
nem vezet sziklára dombra fel
ahonnan a táj legyezője szétterül
s pokrócon terül-terül az ebéd
mit keresek falak közt ahol
párálló testem felett áll a levegő
s áthalad a betonon albérlőm lett
a nyár sárga virága a nap
míg odakint kókad a pipacs kopik
a fű erdő szélén töpörödik a málna
ránc és bibircsók veri ki arcomat
csíráját veszti bennem a mag
hajam kócolja mint büszke fák levelét
a bágyadt afrikai szellő hullik
elveszti okát és színét ablakom
előtt mint testes délibáb
táncolnak a hegyek dagonyáznék
keresem gondolatban az örök
ifjúság tavát aludni nem enged az éj
a hajnal álma végre megtalál
Radnai István költő, 1939-ben született, Budapesten él. Többek között az Alföld, a Jelenkor, az Életünk, a PoLíSz, a Budapest Bristol, a Napút közölte verseit.
A szerző versei korábban a Szegedilapon: Álmatlan tárgyiasság; Versek