Diószegi Szabó Pál
Miként a tölgy…
– Dr. Maróti Egon professzor halálára −
Miként a tölgy – Tudomány Erdejéből –
ő úgy kidőlt. A helyén nincs utóda;
nyolcvanon túl már Iuppiter tudósa,
s mint Égi Kertész, új Fa nő kezétől.
Ahogy mi lettünk ifjú cserje-ága,
de távol tőle, bárhová kerüljünk,
e Lomb alá, mint nagy családja ültünk,
mert visszahívott minden kézfogása.
Hiánya marad, mint hézag az erdőn,
– hiába merengünk Örök Teremtőn,
túl időn, koron, életen, halálon!–
Maradjon itt betűje, cikke, könyve,
maradjon itt vagy másokéba öltve,
s ma nem „temetjük”: mert csak élni látom!
(2012. V. 13–18.)
Diószegi Szabó Pál 1974-ben született Hódmezővásárhelyen. A Bethlen Gábor Gimnázium elvégzése után a szegedi József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán jogászként (1999), majd a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Karán, illetve a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán történelem szakos tanárként diplomázott (2006). Jelenleg ugyanott – a Történettudományi Doktori Iskola doktoranduszaként – oktató, tudományos kutató. Első verseskötete: KaMASZKomédia Shakespeare köpenyében címmel 2007-ben, Szegeden jelent meg. 2011-ben pedig IdőmÉrték, húsz év verseiből (1991–2011) című kötete lát napvilágot Hódmezővásárhelyen. A Szegedi Tudományegyetem által meghirdetett verspályázatok első helyezettje volt 2002-ben, illetve 2009-ben, második díjasa 2005-ben. Verseit − lapunkon kívül − közölte a Szegedtől Szegedig Antológia, az Irodalmi Jelen, a Partium, a Spanyolnátha, a Szegedi Szépírás, valamint a Vásárhelyi Látóhatár. A Szegedi Írók Társaságának alelnöke, a Szegedi Szilánkok társalapítója, a Fiatal Szegedi Írók Körének és a Magyar Írószövetségnek tagja. Irodalmárként, történészként szakterületébe a klasszikus antikvitás, reneszánsz és neolatin költészet, valamint a medievisztika és a bizantinológia egyaránt beletartozik.