Horváth István
szűrt-reál
csontos kéz homlokomon
álmatlanságra hajtják fejem
köd-ízű hajnalok fátyol-
szerű éneke kótyagos
kócsagok hazudnak álomba
mit látsz nem a való csak
egy képernyőn túli világ
jeges kéz arcomon
lángol izzó-merev pallos
mögé bújtatott izgága düh
ember
Ember
EMBER
bízva küzdj hogy
küzdve bízzál
tyúk vagy tojás
végül is ennyi marad
féltő kéz koponyámban
kénsavként mar agyvelőmbe
a félelem
fél
elem
álom-színű róka öngyilkos
bambi leltár a szennyben
szennyes a leltárban
szerető kéz gondolataimon
szemüregbe áztatott pitypang
mocsokba mártott szenvedély
szenved
éj
a hold súlya alatt összeroppanó
óceánok keresnek üres
medencecsontot nyugodva
ringani ringva nyugodni
tajtékja szerelem
szorító kéz torkomon
levegőért kapkodó őserdő
buja orángután ráng
utána vízözön
elmerül
napi gondokba menstruációba
szív-bánatba dzsessz-presszóba
olvadó kéz szívemen
eggyé válik bal pitvar és
jobb pitvar szorít
önvád konyhai hulladék
reggeli magam-magány
fekete kávé
lesütött szemek bezárt
a lélek non-stop a véna
az artéria
ősrobbanás
őszsibbadás
szemhéja márvány
lehelete fagy
szava soha már
Horváth István 2011-ben végzett Szegeden, színész szakon. 2011 szeptembere óta a szegedi Genéziusz Színház társulatának vezetője, rendez és játszik. Hobbi-íróként tartja számon magát, főként novellákat ír, de több filmes produkcióban és színházi szövegkönyv írásában is részt vett. A versírással is kacérkodik.