Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Juhos-Kiss János
Dimenzió
 
Vonalas telefonon hívnak. Felveszem. A megdöbbenés és öröm szokatlan határán állok. V. Lászlónak a hangját hallom, aki már az ősszel elköszönt tőlem, meg akart halni, vért köpött és minden más baja volt, akkor a szomszédját is áthívta, hogy végrendeletét tanúként aláírassa. Végtelen örömömet szeretném kifejezni valahogyan, de nem tudok szóhoz jutni, annyi szépet és jót kíván Karácsonyra, átvillan az agyamon, hogy milyen jó, hogy most hív három nappal Karácsony előtt, nekem nem jutott volna eszembe… Máris folytatja: „Boldog Új Évet Kívánok! Jobb legyen, mint amilyen lesz!”
Értem és veszem félig igaz, félig tréfás, vagy tán egészen igaz kívánságát művészettörténész barátomnak. Sikerült elhadarnom, hogy szívesen meglátogatom a két ünnep között, de az is jól esik, hogy régi modorában telefonos egyeztetésre kér, mert valaki kocsival érte fog menni, hogy vidékre vigye egy pár napra. Mindenben és mindenkiben csalódott barátomat valaki mégsem hagyta el: így Karácsony táján. Általunk csak elképzelt, de biztosan gyönyörűséges Mennyországát hagyta ott az Isten, a legnagyobb Úr, hogy emberré válva segítségünkre siessen! A születés szent titka a halni akaró emberben is az újjászületés kényszerét, vágyát fakasztja.
V. László még nyugdíj után is különböző egyetemekre, főiskolákra járt óraadó tanárként. Művészettörténetet tanított, szemléltetett s nem is akármilyen szinten. Tele volt a szíve és a tarsolya reneszánsz festményekkel, Máriával és Jézussal, mindennapi életvidámságot sugárzó csendéletekkel, győzteseket, vagy veszteseket ábrázoló csatajelenetekkel, amelyeket ő maga fotózott és válogatott össze (saját pénzén és engedéllyel) híres albumokból, művészeti kiadványokból, hogy a hetvenes és nyolcvanas években komoly magán diagyűjteménye legyen. Ma már az internet a divat, nagyobb és könnyebben elérhető dimenziókkal! Arra törekedett, hogy egy-egy festmény születésének technikáján kívül, alkotójuk motivációját is felvillantsa, nem törődve a szocialista rendszerrel. Rajongtak érte a diákok, csak a művészeteknek élt, tele bölcsességgel és humorral, krisztusi arccal, hatalmas nagyalföldi termetével a művészet jegyese maradt, lakásában nem lehetett közlekedni diasorozatai és művészeti albumaitól. Mesélte nekem, hogy egyszer egy egyetemistát úgy térített jobb belátásra, gondolkozásra, hogy viccből azt mondta neki, hogy van otthon egy akváriuma, ritka halakkal, amikről a vizet naponta leengedi, úgy nézegeti… Dimenzió.
Most, hogy felismertem telefon-hangját, legszívesebben felkiáltottam volna, hogy: „Hurrá élsz! Vagy máris feltámadtál? Pénz helyett halpikkelyed van, rézpityke gombod a mentéden? S most friss levegőért kievickéltél Budapestről? Hurrá, jól állunk!”
Ebben a dimenzióban érdemes élni, tovább adni V. László újévi kívánságát, hogy „jobb legyen, mint amilyen lesz!”
Elmélkedem, fel fogom hívni, hogy mikor jön vissza e bűnös városba? Felkeresem. Az ősszel nem engedte, hogy nyomorúságos testi állapotában lássam.
Most már újra mehetnékem van.
Kialudtak az adventi és karácsonyi gyertyalángok… Maradjon valamink az ártatlanul remegő, tiszta fényforrások fényességéből, ha már a gyertyák csonkig égtek.
Valamit vinni szeretnék neki is – az ÚJ ÉV ÚJ DIMENZIÓJÁBA!
 
 
  

jkj.jpg

Juhos-Kiss János 1959. január 12-én született a mezőségi Széken. 1964-ben szüleivel együtt Szamosújvárra költözött. 1978-ban érettségizett, majd tizenhat hónap katonaság után hét évig műasztalosként dolgozott a szamosújvári faipari kombinátban, míg orvosi műhiba következményeként le nem százalékolták. 1988 tavaszán orvosi kezelésre érkezett Magyarországra, azonnal felvételizett a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola történelem szakára, melyet 1992-ben végzett el. Jelenleg történelemtanárként dolgozik, tagja a Magyar Írószövetségnek és a Magyar Újságírók Országos Szövetségének. Megjelent két verseskötete, négy prózakötete és egy CD-kiadványa, melyen Galán Géza színművész előadásában hangzanak el művei.
 
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: Két vers