„Fontos, hogy a megfelelő tartalom a megfelelő befogadóhoz jusson el”
7 kérdés Andóczi Balogh Évához
Andóczi Balogh Éva a Somogyi-könyvtár PR-munkatársa, számos kulturális kezdeményezés elindítója és levezénylője, 2015-ben a Csongrád megyei Príma Díj egyik kitüntetettje; évek óta az Ünnepi Könyvhét szegedi eseményeinek szíve-lelke. Ezúttal őt kerestük 7 kérdésünkkel.
SzegediLap: 2015-ben a Vállalkozók Országos Szövetsége tizedik alkalommal adta át a Csongrád megyei Príma Díjakat. A három díjazott közül te voltál az egyik. Mit jelent számodra ez az elismerés?
Andóczi Balogh Éva: Megtiszteltetés egyéni életutamban és 
megtiszteltetés, hogy figyelmet kaphatott egy segítő hivatás, amelynek képviselője vagyok. Gimnáziumi éveim elején a nyári szünetben faggatott az édesanyám, hogy mégis mi szeretnék lenni, vagy legalább azt mondjam meg, mi kötne le, milyen tevékenység az, amiben örömömet lelném... Hosszasan a vállam közé húztam a nyakam, majd kiböktem: olvasni! Anyu legyintett rám, mint akivel még mindig nem lehet komolyan beszélni és lemondóan mormolta: na, abból nehéz lesz megélni...! Tulajdonképpen mind a kettőnknek igaza lett, bár azóta tudom, hogy könyvtárosnak lenni az olvasás szeretetén túl sok egyéb mást is jelent. A szakma képviselői sokfélék, de a lelkük mélyén mégis vannak hasonló személyiségjegyeik. Ilyen a felelősségtudat, a pontosság, a szolgálatkészség és az empátia. Ezek a tulajdonságok nem hivalkodóak, de nélkülük nem lehetne szellemi értékeket őrizni és szolgáltatni. Úgy érzem a megyei Príma Díj figyelem és elismerés a könyvtáros szakma felé is. Ezúton is köszönöm a megtiszteltetést Vállalkozók Országos Szövetsége Csongrád Megyei Szervezetének!
Vadkerti Attila, Andóczi Balogh Éva és Süli József, Csongrád megye 2015-ös Príma Díjasai
SzegediLap: Szavaid csak megerősítik azt, amit mindazok, akik közelebbről ismernek, jól tudnak: mindenek előtt könyvtáros vagy. Csakhogy évek óta a Somogyi-könyvtár PR-feladatait is ellátod, rendezvényeket szervezel: könyvtáros kisasszonyból marketinges rendezvényszervezővé váltál. Mi az oka a „profilváltásnak”?
Andóczi Balogh Éva: Ahogyan a jó bornak is kell cégér, úgy a veretes kultúra sem lehet meg napjainkra nélküle. Kellett ehhez egy olyan intézményvezetés, amely felismeri, hogy egy korszerű könyvtárnak időt és energiát kell fordatani a külső kommunikációra és a tudatos kapcsolatépítésre. Úgy gondolkodott a könyvtár vezetése, hogy amennyiben egy könyvtárost képez ki az új feladatra, akkor az érteni fogja az intézmény alapfeladatait és ezek mentén tudja a hírnevet építeni. Kellett tehát egy potenciálisan megfelelő kompetenciákkal rendelkező egyén: „kitermelődtem!” a Somogyi-könyvtár számára... Első diplomám tanári diploma és okleveles népművelő, ez meghatároz bizonyos szervezői kompetenciákat. A későbbiekben még tanultam jó néhány dolgot, így könyvtáros diplomát is szereztem, majd újabb három év alatt mentálhigiénés szakember lettem. Tanultam még könyvtárpedagógusnak és kulturális projektmenedzsernek is. Hálás vagyok, hogy megkaptam a feladatot! Új terület, új kihívások, amik engem inspiráltak.
SzegediLap: A könyvtárak jó ideje kiléptek tradicionális szerepkörükből: kezdeményezőbbé, innovatívabbá kellett válniuk a változó viszonyok között. A Somogyi-könyvtár ebben a szellemben vállal szerepet számos rendezvényben, nem kevés projektet találtok ki és visztek végig. Kiemelnéd a leglényegesebbeket és megvilágítanád, hogy miben áll a fontosságuk?
Andóczi Balogh Éva: Közösségi térként is rendelkezésre állnak a szegedi bibliotékák. A könyvespolcok keretezte terekben találkozhatunk például egy-egy színházi bemutató előtt az előadás rendezőjével és szereplőivel, hogy bepillantsunk a formálódó előadás kulisszatitkaiba. Vagy éppen ismerkedhetünk a kortárs irodalom egy-egy alkotójával, mert már olvastuk írásait és személyesen is szeretnénk látni és hallani őt. De ünnepi koncertekben is gyönyörködhetünk, vagy akár a legkülönfélébb tudományterületeken csodálkozhatunk rá a Szegedi Tudományegyetem tehetségeinek briliáns tudására; szakemberekkel való találkozókon támogatást kaphatunk szülői szerepünkhöz, netán az egészséges életmódhoz. A legkisebbeknek kijár a mese minden mennyiségben és formában, a szépkorúaknak pedig támogatás a számítógéphasználathoz. Nem is feltétlenül nekünk kell mindig mindent kitalálni, csak nyitottan fogadni felénk irányuló kezdeményezéseket. Így rendezzük meg például Szegeden évről évre a képregényfesztivált: külső partnertől jött az ötlet. Az első időben nem állt még jól a kezünkben a feladat, mert nem voltunk otthon a témában, de hamar megtaláltuk a képregény remek szegedi szakértőit és velük közösen az idén novemberben már nyolcadik esztendeje sereglenek a Somogyiba alkotók és rajongók, hogy előadásokat hallgassanak a kilencedik művészeti ág történetéről, szakmai fogásairól és rajzolás közben cseréljenek műhelytitkokat. A könyvtárakban őrzött tudás sokszínű és sokszínűen lehet tálalni is. Fontos, hogy az általunk őrzött tartalmak befogadóra találjanak! Számomra ezeknek a kapcsoknak a megtalálása nagy kihívás és napjainkra a szakmai trendek is ebbe az irányba mutatnak.
SzegediLap: Az Ünnepi Könyvhét szegedi eseményeit évek óta a Somogyi-könyvtár hangolja össze, s ennek a gigantikus munkának oroszlánrésze a te válladon nyugszik. Hogyan látod belülről, sikerült-e sajátos arculatot építeni a szegedi könyvünnepnek?
Andóczi Balogh Éva: Folyamatosan dolgozunk rajta! A kulcs itt is a könyv ünneplésére szegődött partneri kör összeadott tudása, akarata és ereje. Erre különösen igaz, hogy „egyedül nem megy!” Egyedivé teszi a szegedi könyvheteket, hogy éppen úgy a helyi értékek seregszemléje, mint az egész ország által ünnepelt szerzőké. Szerencsére Szeged Megyei Jogú Város Önkormányzata fő támogatóként az alapfeltételek financiális hátterét biztosítja, de emellé odasorakozik számtalan jó szándékú szervezet és személy. A feladatra elköteleződött kör részéről hihetetlen nagyvonalúságot, tenni akarást, aktivitást tapasztalok. Így például az irodalmi élet szervezői, szerkesztőségek, szerzők, művészeti csoportok, kiadók, kávéházak, művelődési intézmények, egyesületek, a sajtó, honlapot szerkesztő kollégák, könyvtárosok hozzáadott értéke messze felülmúlja azt az összeget, amely a technikai feltételek bekerülési költsége. Ez a szakmai és társadalmi összefogódzás is specifikuma a szegedi könyvheteknek.
Ünnepi Könyvhét, Szeged, 2013
SzegediLap: Te egymagadban mintha több kapocs volnál: egyfelől az olvasók és a könyvtár, másfelől a könyvtár és a média, harmadrészt a szerzők és az olvasók, negyedszer a kiadók és az olvasók között, de a sort még folytathatnánk. Milyen hozzáállásra, milyen tulajdonságokra van szükség a sikerhez egy ilyen sok tényezős helyzetben?
Andóczi Balogh Éva: Megtisztelő számomra ennek a 
kérdésnek a felvezetése és megfogalmazása. Volt szakmai múltamnak egy kitérője, tizenhét év gyermekkönyvtárosi tevékenység után néhány évre elcsábultam a Somogyi-könyvtárból a pedagógia felé. Az Oktatási Minisztérium 2004 augusztusában pályázatot írt ki programfejlesztők, gyakorló tanárok és fejlesztő műhelyek számára. Erre a pályázatra olyan szakemberek jelentkezését várták, akik – a pályázati kiírás 
szerint – magas módszertani kultúrával és jó gyakorlattal rendelkeznek, kreatívak és vállalkoznak képességfejlesztő tanítási programcsomagok kidolgozására. A szövegértés és szövegalkotás, valamint a szociális kompetencia területein bekerültem a tananyagfejlesző teambe. „Nagy kaland” volt számomra ez az időszak. Az ország több területén élő szakemberekkel dolgoztunk együtt és össze. A szociális kompetenciafejlesztés az együttműködési készség fejlesztését jelenti, ami tanulható és tanítható. Mélyen hiszek az együttműködések erejében, merem remélni, ha életem ezen szakaszában a tananyagfejlesztéssel pedagógusok kezébe kellett jó tanítási gyakorlatot adnom gyerekek együttműködésének fejlesztésére, akkor szakmai életteremben is képes vagyok együttműködések generálására. 2008-tól visszatértem jelenlegi munkahelyemre, a Somogyi Károly Városi és Megyei Könyvtárba, PR-munkatársi munkakörben. Rövidebben válaszolva a feltett kérdésre: a PR (azaz a public relations, vagyis közösségi kapcsolatok) egyfajta a tudatos kapcsolatépítés.
SzegediLap: Hogyan látod a könyvtárak jövőjét?
Andóczi Balogh Éva: Változni kell, igazodva a változó világhoz. Fontos, hogy a megfelelő tartalom a megfelelő befogadóhoz jusson el, akkor is, ha önnön aktivitásával keresi a számára hasznos, vagy kívánatos információt és akkor is, ha nem mutat aktivitást, hanem a könyvtárosnak kell elébe mennie a valós, vagy a virtuális terekben.
SzegediLap: És miként látod a saját jövődet? Nem vágysz-e vissza a tradicionális könyvtárosi szerepbe? Egyáltalán: beszélhetünk még hagyományos könyvtárosi szerepről?
Andóczi Balogh Éva: A tradicionális könyvtárosi szerep napjainkra megváltozott. Számtalan kezdeményezésre van szükség, hogy az információs dömpingben a könyvtárak szolgáltatásai is hallhatóak legyenek. Valamivel több, mint egy évvel ezelőtt az eddigi feladataim mellé új felkérést kaptam a Somogyi-könyvtár vezetésétől, a Fiókhálózati osztály osztályvezetői feladatait. Az a központi cél, hogy a Város különböző pontjain elhelyezkedő fiókkönyvtárak szolgáltatásai minél láthatóbbá és hallhatóbbá váljanak. Ehhez a legfontosabb egy innovációra orientált csapat, akikkel új együttműködéseken és figyelemfelkeltő projekteken dolgozunk a közeljövőben.
SzegediLap.hu