A j á n l ó
Prof. Dr. Maróti Egon nyugalmazott egyetemei tanár, professor emeritus, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Ókortörténeti Tanszékének volt vezetője, az MTA doktora, az MTA Ókortörténeti Bizottságának tagja, az Ókortudományi Társaság volt titkára, életének 85. évében elhunyt. Hamvait 2012. május 3-án 11 órakor helyezték örök nyugalomra Szegeden, az Alsóvárosi temetőben, a római katolikus egyház szertartása szerint. Dr. Maróti Egon professzort a Szegedi Tudományegyetem saját halottjának tekinti. A SzegediLap Diószegi Szabó Pál versével búcsúztatja a jeles ókortörténészt.
Művészet-történés
Vers:
Irodalom-történés:
Az idén, 2012-ben az Areión Kulturális Közhasznú Egyesület megjelenteti a Szeged effekt 2 antológiát. Bene Zoltán szerkesztő felkérésére 34 szerző ragadott tollat, 34 írás született, amelyeket Szeged köt össze. A könyvhéten napvilágot látó, az Ünnepi Könyvhét országos listáján is szereplő Szeged effekt 2 szerzőgárdája: Árpás Károly, Bakos András, Becsy András, Bene Zoltán, Berka Attila, Boldog Zoltán, Csernák Árpád, Deák-Takács Szilvia, Diószegi Szabó Pál, Erdei Lilla, Falusi Márton, Fodor Tünde, Gáspár Ferenc, Kaiser László, Lackfi János, Lennert Tímea, Marton Árpád, Molnár H. Magor, Nagy Bandó András, Pintér Lajos, Puskás Balázs, Simai Mihály, Simon Adri, Szappanos Gábor, Száraz Miklós György, Szekeres Nikoletta, Székelyhidi Zsolt, Tarnai László, Trenka Csaba Gábor, Turi Tímea, Vass Tibor, Veszelka Attila, Weiner Sennyey Tibor és Wilhelm József. A kötetet, miként a tavalyit, ezúttal is Pusztai Virág grafikái ékesítik. – Szeged effekt 2
– nézem Raffaello egykori firenzei, majd vatikáni reneszánsz festő Athéni iskola című képét, Platón és Arisztotelész lenyűgöző alakját. Mindketten arányos, Szellem uralta férfiak, az öreg Platón és az élete virágjában lévő Arisztotelész. Platón jobb keze utánozhatatlan mozdulatával, ujjal az ég felé mutat, az ideák világára. Ott az Igazság! Arisztotelész göndör fürtös fejével, szilárd eltökéltséggel tekint Mesterére, karját középen kinyújtva tartja, ujjait békítően tárja szét,! A jó közép, távol a szélsőségektől, sem fönt, sem lent, ott a járható közép. Platón és Arisztotelész, ezredévek óta bölcsek ők, a legkiválóbbak közül, kiket az európai kultúra valaha is fölmutatott. És ékkő Raffaello, az ifjan elhunyt röneszánsz föstő, aki oly édes gyönyörű nőket ismert, hogy látásukra máig hevesen földobog a férfiszív. Szép és bölcs mind, csak éppen e fennkölt áhítatból tekintve reájuk, illetlen s tiszteletlen előugrik a való: Platónt rabszolgának adta el királya az eszméiért, Arisztotelész elmenekült Athénból, mert egykori tanítványa, Nagy Sándor megijedt, még megölik szeretett városának általa is nevelt polgárai, mint elődjét, Szókratészt… mert azóta is ilyen az Ember: valójában holtukban szereti, kiket életükben nagyra tart. – Tráser László cédulái
2012. május 9-én a Magyar Írószövetség Csongrád megyei Írócsoportja szervezésében a Millenniumi Kávéházban Ottlik Gézára emlékeztek születésének 100. évfordulóján. A rendezvény a Szegedi Egyetemi Színház felolvasó estjével kezdődött. A SZESZ társulata Ottlik Valencia-rejtély című hang- és képsorának egy részletét mutatta be az érdeklődő hallgatóság számára. Az ifjú, ám tehetséges színészekből álló egyetemi társulat előadását követően Bene Zoltán, Dr. Nagy Edit (egyetemi docens, SZTE JGYPK), és Varga Norbert, a SZESZ művészeti vezetője beszélgetett Ottlik Géza művészetéről. A hármas beszélgetés után a „Hajnali háztetők” című film vetítése zárta az estet. A program teljes tartama alatt a Kávéházban Ottlik Gézához kapcsolódó mini-kiállítás tartott számot érdeklődésre. – Fábián Attila tudósítása
…A hetvenes évek új városrészei újdonságban felül, szépségben alulmúlták a tizenkilencedik század vége óta Újnak nevezett Szegedet. Nagyszüleim betelepülőkként itt emeltek házat egy poros utcakezdemény déli oldalán. Itt vette kezdetét Szeged-létem, kitérők után ide tért vissza, s a kiindulópont – most úgy hiszem – mindörökre ez marad. Csak innét érthetem meg (például) a töltés lényegét. A töltését, mely elválaszt és oltalmaz – amelynek tetejéről aljáig száguldottunk szánkóinkkal vagy biciklivel, bámultuk az aljában növekvő folyót, átkeltünk rajta az ártéri vadonban kószálni, kavicsokat dobálni a medrébe tért Folyóba vagy fülledt nyári ég alatt megmerítkezni akkor-még-tisztábbnak-hitt vizében. Soha-meg-nem-unt világmegváltó sétákon tetejéről próbáltunk messzelátni, majd távolból egybelátni a Várost vagy külön-külön meghatározni épületeit, melyeket fogyhatatlan bőkezűségben keretezett arannyal a varázsos Alkonyi Ég… – Várnai-Vígh Adrienn Erzsébet: Szeged-létem
Próza:
Ursula mellé megérkezett Árész, olvastam erről az újságban, abban, amit ritkán forgatok, mert értelme nincs. Ursula és Árész esetlen állatok. Kitalálni nem lehetne őket. Szerencsére nem is kell. Vannak. Találva. Egymásnak, hisz immár párban. − CHG illuminált blogbejegyzése
Vers:
…Amíg az őskortól a XX. század kezdetéig egy-egy használati tárgyat úgy állítottak elő, hogy azok legalább egy emberöltőt, de többnyire több generációt is kiszolgáljanak, addig a gyáripari termelésre való átállással, a mérhetetlen profit, haszon utáni vágyakozással, sor került arra, hogy a közfogyasztási cikkek, termékek élettartamát tudatosan lerövidítették. Érthetőbben fogalmazva, a különféle árúkat az 1929-es gazdasági világválság óta tervszerűen úgy gyártják, hogy azok a lehető legrövidebb idő után hasznavehetetlenné váljanak, és a szemétre kerüljenek, hogy helyettük újabbakat vásároljunk, ami a gyártó számára hasznos… − Wilhelm József írása
Vers:
…Ne lennék okosság látszata, lennék bár láttató látszat,
Irodalom-történés:
„…úgy tűnik, ez tényleg egy életre szóló 'találkozás' a számomra. Nemes Nagy Ágnes költészete – nekem – megunhatatlan. Annyira gazdag, rétegzett és mély, hogy minden új olvasat új szempontokat, új összefüggéseket tár fel.” A szegedi egyetemen végzett irodalomtörténésznek, Hernádi Máriának A névre szóló állomás című, Nemes Nagy Ágnes prózakölteményeit vizsgáló könyvét 2012-ben a Szent István Társulat jelentette meg. – 7 kérdésünket ezúttal Dr. Hernádi Máriának tettük fel
Irodalom-történés:
Kultúreset:
A magyar sajtószabadság címoldalának fejlécén köztudomásúlag az 1848. március 15-i keltezés áll. A polgárosodás eszmeiségének keresve sem találnánk jellegzetesebb kifejeződését, mint ahogyan a nemzeti önrendelkezés joga fonódott egybe a sajtó szabadságának szent ügyével. (…) Alig lehetett tudni ugyan valamit is az új kormány médiapolitikájának részleteiről, a magyarországi médiaszabályozás első híreinek hazai és európai visszhangja 2010. nyarán mégis elnémította a foci VB vuvuzeláinak harsogását. Itthon aláírások gyűjtése vette kezdetét, a nemzetközi színtéren pedig teljes gőzzel folyt az új magyar kormány démonizálása. A vita mára az európai jogkörök illetve a nemzeti függetlenség definiálásáig szélesedett. (…) Nincs az a sci-fi szerző, aki húsz esztendővel ezelőtt csak álmodni is mert volna az emberi méltóságot semmibe vevő, alkotót-fogyasztót egyként lealacsonyító médiatartalmak afféle dömpingjéről, mint amely parttalanul árad kereskedelmi médiumainkból és az azokat a tetszési index hajszájában tehetetlenül majmoló közmédiumokból. Alantas emberi léthelyzetek kipellengérezése, deviáns magatartásformák normává emelése, az emberi személy méltóságának áruba bocsátása és semmibe vétele – sommázhatnánk tapasztalatainkat, amelyeket a médiaműködés bármely, találomra kiválasztott félórájának mérlegelése fényesen igazol. Valóban erre vágytunk a demokrácia és a szabadság hajnalán, húsz esztendővel ezelőtt? – Marton Árpád írása a sajtóról és szabadságáról
Vers, emlékezés:
Prof. Dr. Maróti Egon nyugalmazott egyetemei tanár, professor emeritus, a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Ókortörténeti Tanszékének volt vezetője, az MTA doktora, az MTA Ókortörténeti Bizottságának tagja, az Ókortudományi Társaság volt titkára, életének 85. évében elhunyt. Hamvait 2012. május 3-án 11 órakor helyezték örök nyugalomra Szegeden, az Alsóvárosi temetőben, a római katolikus egyház szertartása szerint. Dr. Maróti Egon professzort a Szegedi Tudományegyetem saját halottjának tekinti. A SzegediLap Diószegi Szabó Pál versével búcsúztatja a jeles ókortörténészt.Művészet-történés
Március végén öt doboz költözött a Kassba. Feketék és komorak. Van bennük valami: arany vagy ezüst, tárgyakba és testrészekbe formálva. A látogatót azonban nem a nemes anyag, hanem annak lelke ejti bűvöletébe. – Képiró Ágnes írása Komlovszky-SZVET Tamás tárlatáról
Vers:
Globális csoda-folklórral tömnek bennünket, / mégis megkínzott mártírokként szorongunk, / az elmarasztalás tortúraként kerülget, / és eszményi tivornyáktól üdvözlünk orvul. – Wilhelm József versei
Irodalom-történés:
Az idén, 2012-ben az Areión Kulturális Közhasznú Egyesület megjelenteti a Szeged effekt 2 antológiát. Bene Zoltán szerkesztő felkérésére 34 szerző ragadott tollat, 34 írás született, amelyeket Szeged köt össze. A könyvhéten napvilágot látó, az Ünnepi Könyvhét országos listáján is szereplő Szeged effekt 2 szerzőgárdája: Árpás Károly, Bakos András, Becsy András, Bene Zoltán, Berka Attila, Boldog Zoltán, Csernák Árpád, Deák-Takács Szilvia, Diószegi Szabó Pál, Erdei Lilla, Falusi Márton, Fodor Tünde, Gáspár Ferenc, Kaiser László, Lackfi János, Lennert Tímea, Marton Árpád, Molnár H. Magor, Nagy Bandó András, Pintér Lajos, Puskás Balázs, Simai Mihály, Simon Adri, Szappanos Gábor, Száraz Miklós György, Szekeres Nikoletta, Székelyhidi Zsolt, Tarnai László, Trenka Csaba Gábor, Turi Tímea, Vass Tibor, Veszelka Attila, Weiner Sennyey Tibor és Wilhelm József. A kötetet, miként a tavalyit, ezúttal is Pusztai Virág grafikái ékesítik. – Szeged effekt 2Próza:
– nézem Raffaello egykori firenzei, majd vatikáni reneszánsz festő Athéni iskola című képét, Platón és Arisztotelész lenyűgöző alakját. Mindketten arányos, Szellem uralta férfiak, az öreg Platón és az élete virágjában lévő Arisztotelész. Platón jobb keze utánozhatatlan mozdulatával, ujjal az ég felé mutat, az ideák világára. Ott az Igazság! Arisztotelész göndör fürtös fejével, szilárd eltökéltséggel tekint Mesterére, karját középen kinyújtva tartja, ujjait békítően tárja szét,! A jó közép, távol a szélsőségektől, sem fönt, sem lent, ott a járható közép. Platón és Arisztotelész, ezredévek óta bölcsek ők, a legkiválóbbak közül, kiket az európai kultúra valaha is fölmutatott. És ékkő Raffaello, az ifjan elhunyt röneszánsz föstő, aki oly édes gyönyörű nőket ismert, hogy látásukra máig hevesen földobog a férfiszív. Szép és bölcs mind, csak éppen e fennkölt áhítatból tekintve reájuk, illetlen s tiszteletlen előugrik a való: Platónt rabszolgának adta el királya az eszméiért, Arisztotelész elmenekült Athénból, mert egykori tanítványa, Nagy Sándor megijedt, még megölik szeretett városának általa is nevelt polgárai, mint elődjét, Szókratészt… mert azóta is ilyen az Ember: valójában holtukban szereti, kiket életükben nagyra tart. – Tráser László céduláiPróza:
Zerge rémei együtt növekedtek vele az alaktalan kisgyerekkortól, és e színes gyülekezetben a főhelyet maga Zergényiné Margitka foglalta el, aktákat tologatva a 
Lenfonógyár személyzeti osztályán, Szeged napégette, provinciális határában. Kávé- és dezodorillatú jersey kosztümökkel próbálta magára terelni a közfigyelmet, de az eredményt erősen lerontotta a magas, vörösbarna konty, ami még a hatvanas évek közepén nőtt a fejére, és nem is múlt el onnan soha többé. Vörösre rúzsozta a száját, és értéktelen, de méretes fülbevalók lengtek a feje két oldalán. Minden évben hízott egy-két kilót. A lányával szemben ő tudta magáról, hogy szép, s ezen elképzelését sajátos módon vissza is igazolták néhányan a műszaki osztály és az igazgatóság magyarnótás állományából. Különösen kitett magáért egy nagy tokájú bajszos, és egy ragyás kopasz. A november hetediki jutalomosztás után közösen rohantak a vállalati büfébe, majd némi töménnyel és sörrel az ereikben egymással versengve próbáltak szépeket mondani Margitkának. − Trenka Csaba Gábor regényének részlete
Lenfonógyár személyzeti osztályán, Szeged napégette, provinciális határában. Kávé- és dezodorillatú jersey kosztümökkel próbálta magára terelni a közfigyelmet, de az eredményt erősen lerontotta a magas, vörösbarna konty, ami még a hatvanas évek közepén nőtt a fejére, és nem is múlt el onnan soha többé. Vörösre rúzsozta a száját, és értéktelen, de méretes fülbevalók lengtek a feje két oldalán. Minden évben hízott egy-két kilót. A lányával szemben ő tudta magáról, hogy szép, s ezen elképzelését sajátos módon vissza is igazolták néhányan a műszaki osztály és az igazgatóság magyarnótás állományából. Különösen kitett magáért egy nagy tokájú bajszos, és egy ragyás kopasz. A november hetediki jutalomosztás után közösen rohantak a vállalati büfébe, majd némi töménnyel és sörrel az ereikben egymással versengve próbáltak szépeket mondani Margitkának. − Trenka Csaba Gábor regényének részleteIrodalom-történés:
Ottlik 100
2012. május 9-én a Magyar Írószövetség Csongrád megyei Írócsoportja szervezésében a Millenniumi Kávéházban Ottlik Gézára emlékeztek születésének 100. évfordulóján. A rendezvény a Szegedi Egyetemi Színház felolvasó estjével kezdődött. A SZESZ társulata Ottlik Valencia-rejtély című hang- és képsorának egy részletét mutatta be az érdeklődő hallgatóság számára. Az ifjú, ám tehetséges színészekből álló egyetemi társulat előadását követően Bene Zoltán, Dr. Nagy Edit (egyetemi docens, SZTE JGYPK), és Varga Norbert, a SZESZ művészeti vezetője beszélgetett Ottlik Géza művészetéről. A hármas beszélgetés után a „Hajnali háztetők” című film vetítése zárta az estet. A program teljes tartama alatt a Kávéházban Ottlik Gézához kapcsolódó mini-kiállítás tartott számot érdeklődésre. – Fábián Attila tudósításaÚj hang:
…A hetvenes évek új városrészei újdonságban felül, szépségben alulmúlták a tizenkilencedik század vége óta Újnak nevezett Szegedet. Nagyszüleim betelepülőkként itt emeltek házat egy poros utcakezdemény déli oldalán. Itt vette kezdetét Szeged-létem, kitérők után ide tért vissza, s a kiindulópont – most úgy hiszem – mindörökre ez marad. Csak innét érthetem meg (például) a töltés lényegét. A töltését, mely elválaszt és oltalmaz – amelynek tetejéről aljáig száguldottunk szánkóinkkal vagy biciklivel, bámultuk az aljában növekvő folyót, átkeltünk rajta az ártéri vadonban kószálni, kavicsokat dobálni a medrébe tért Folyóba vagy fülledt nyári ég alatt megmerítkezni akkor-még-tisztábbnak-hitt vizében. Soha-meg-nem-unt világmegváltó sétákon tetejéről próbáltunk messzelátni, majd távolból egybelátni a Várost vagy külön-külön meghatározni épületeit, melyeket fogyhatatlan bőkezűségben keretezett arannyal a varázsos Alkonyi Ég… – Várnai-Vígh Adrienn Erzsébet: Szeged-létemPróza:
Ursula mellé megérkezett Árész, olvastam erről az újságban, abban, amit ritkán forgatok, mert értelme nincs. Ursula és Árész esetlen állatok. Kitalálni nem lehetne őket. Szerencsére nem is kell. Vannak. Találva. Egymásnak, hisz immár párban. − CHG illuminált blogbejegyzéseVers:
a szavak telt koncertjéből rendre kiválik egy dallam,
hogy megnyugodhassunk: a történet mégis egyszerű;
az emlékek elrendezhetők, egy Schönbergi skála
szokatlan hangjaiként forrnak össze harmóniává,
az ünnepi üresség a bizonyíték, hogy élünk,
működik a megszentelt folytonosság; elcsendesülnek majd
a trombiták torkolattüzének akkordjai, s a csellistanők
combjai közül megszülető komor kisdedek, és a karmester
kezében magányos rizsevő pálcikává bolondul a bot...
Tudomány-történés:
…Amíg az őskortól a XX. század kezdetéig egy-egy használati tárgyat úgy állítottak elő, hogy azok legalább egy emberöltőt, de többnyire több generációt is kiszolgáljanak, addig a gyáripari termelésre való átállással, a mérhetetlen profit, haszon utáni vágyakozással, sor került arra, hogy a közfogyasztási cikkek, termékek élettartamát tudatosan lerövidítették. Érthetőbben fogalmazva, a különféle árúkat az 1929-es gazdasági világválság óta tervszerűen úgy gyártják, hogy azok a lehető legrövidebb idő után hasznavehetetlenné váljanak, és a szemétre kerüljenek, hogy helyettük újabbakat vásároljunk, ami a gyártó számára hasznos… − Wilhelm József írásaVers:
…A homokhullámokra hömpölyögtetett gyékényen
magamhoz és miegymáshoz térve kerestem
a gyönyörű szép Marilyn Monroe filmcsillagot
aki mellettem heverészve csodás hangjával
búgta búgta búgta a magáét
mintha örökön-örökké vadgalamb lenne…
Vers:
…Ne lennék okosság látszata, lennék bár láttató látszat, csak ne fénytörés, hideg homlokzat,
felszín, amelyben a más hiánya fölismerhető.
Lennék szabad: annak nincs története.
Az szó nélkül másít meg múltat és jövendőt… − Turi Tímea versei
Irodalom-történés:
Diószegi Szabó Pál: Reinkarnáció, kalandregény, történelem
Kritika Gáspár Ferenc: Pogányokkal táncoló című regényéről
Gáspár Ferenc regényének egyik fő érdeme az, amit a szerző könyvének hátsó borítóján maga is kihangsúlyoz. Nevezetesen, hogy 2011-ben –legalább a szépirodalom eszközeivel – feltámasztotta elfeledettségéből az 1456. évi híres ostromnál 16 évvel korábbi, első szultáni ostrom legfontosabb vonatkozásait. Az olvasó pedig remélheti, hogy a szerző – a Coldwell Kiadó vezetőjeként is – az ifjúság számára a magyar történelem tényein alapuló regénysorozatát további kötetekkel fogja gazdagítani. – Diószegi Szabó Pál kritikája Gáspár Ferenc regényéről
Irodalom-történés:
„Nemes Nagy Ágnes költészete – nekem – megunhatatlan.”
7 kérdés Hernádi Máriához
„…úgy tűnik, ez tényleg egy életre szóló 'találkozás' a számomra. Nemes Nagy Ágnes költészete – nekem – megunhatatlan. Annyira gazdag, rétegzett és mély, hogy minden új olvasat új szempontokat, új összefüggéseket tár fel.” A szegedi egyetemen végzett irodalomtörténésznek, Hernádi Máriának A névre szóló állomás című, Nemes Nagy Ágnes prózakölteményeit vizsgáló könyvét 2012-ben a Szent István Társulat jelentette meg. – 7 kérdésünket ezúttal Dr. Hernádi Máriának tettük felPróba-élet és nézhető is
1912. május 9-én, kereken száz esztendeje született a XX. századi magyar és világirodalom egyik legnagyobb alakja, Ottlik Géza. Az 1990 októberében elhunyt kiváló prózaíróra, műfordítóra Nagy Edit tanulmányával emlékezünk
A szólásszabadság határai
A magyar sajtószabadság címoldalának fejlécén köztudomásúlag az 1848. március 15-i keltezés áll. A polgárosodás eszmeiségének keresve sem találnánk jellegzetesebb kifejeződését, mint ahogyan a nemzeti önrendelkezés joga fonódott egybe a sajtó szabadságának szent ügyével. (…) Alig lehetett tudni ugyan valamit is az új kormány médiapolitikájának részleteiről, a magyarországi médiaszabályozás első híreinek hazai és európai visszhangja 2010. nyarán mégis elnémította a foci VB vuvuzeláinak harsogását. Itthon aláírások gyűjtése vette kezdetét, a nemzetközi színtéren pedig teljes gőzzel folyt az új magyar kormány démonizálása. A vita mára az európai jogkörök illetve a nemzeti függetlenség definiálásáig szélesedett. (…) Nincs az a sci-fi szerző, aki húsz esztendővel ezelőtt csak álmodni is mert volna az emberi méltóságot semmibe vevő, alkotót-fogyasztót egyként lealacsonyító médiatartalmak afféle dömpingjéről, mint amely parttalanul árad kereskedelmi médiumainkból és az azokat a tetszési index hajszájában tehetetlenül majmoló közmédiumokból. Alantas emberi léthelyzetek kipellengérezése, deviáns magatartásformák normává emelése, az emberi személy méltóságának áruba bocsátása és semmibe vétele – sommázhatnánk tapasztalatainkat, amelyeket a médiaműködés bármely, találomra kiválasztott félórájának mérlegelése fényesen igazol. Valóban erre vágytunk a demokrácia és a szabadság hajnalán, húsz esztendővel ezelőtt? – Marton Árpád írása a sajtóról és szabadságárólKörnyezetszennyezés
2012.05.20
A „szellemi” mocsok terjesztése is környezetszennyezés, mégpedig a legártalmasabb.
Maróti Egon
Május elseje
2012.05.01
…a májusi-pünkösdi ünnepkör ünnepe, évnegyedkezdő nap. Ünnepi szokásai keveredtek a pünkösdi szokásokkal, századunkra azonban a két, szinte azonos tartalmú és régi európai hagyományokra visszatekintő tavaszünnep közül május elseje tartósan magához kötötte a májusfaállítás szokását és a majálist, míg a pünkösd elsősorban a pünkösdölés és pünkösdi királynéjárás dramatikus hagyományait vonzotta magához. A két egymáshoz közel eső ünnep századunkban mutatkozó differenciálódásához – még falun is – hozzájárult az a tény, hogy május elseje 1889 óta – nálunk gyakorlatilag 1890-től – a nemzetközi munkásosztály ünnepe, mely egyesíti magában a hagyományt és a szervezett ünnep vonásait…
Magyar Néprajzi Lexikon
Harmadnapon
2012.04.04
„Mert megölhették hitvány zsoldosok, / és megszünhetett dobogni szive – / Harmadnapra legyőzte a halált.”
Pilinszky János
Mobilitás
2012.03.06
Azzal, hogy egyik helyről a másikra szaladsz, még nem szabadulsz meg önmagadtól. (Ernest Hemingway)
Ismerjük egymást? (Georg Büchner: Danton)
2012.02.19
Édeskeveset tudunk egymásról. A bőrünk vastag, nyújtogatjuk egymás felé a kezünket, de hiába, csak a durva bőrt kaparjuk le egymásról. Egyedül vagyunk.