Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Marton Árpád
Ibolyák virulása
Császár Zsuzsanna zongoraestje. Fricsay-terem, 2014. ápr.28.
 
Megesik, hogy a csodák az orrunk előtt hevernek. Csak épp nem hívják föl magukra a figyelmet. Ibolyák szezonja közelg.
Vallomás következik: sohasem hittem, hogy Császár Zsuzsannában ekkora művészegyéniség lakozik. Megannyi koncertje mutatta őt fáradhatatlan, lelkiismeretes és buzgó zenetanárnak, aki alázattal áldoz a pódium múzsáinak is, tanári működése mellett mintegy. Amit azonban ma tett velünk, följegyzésre méltó.
Delejezve vagyunk, jelentem.
Adott egy konzervatóriumi művésztanár, akit ezidén az olasz társintézmény, Pescara zeneképezdéje vár mesterkurzusra és az azzal járó hangversenyre. E bemutatkozó koncertet hallhatta ma este a válogatottak szűk köre a Fricsay-teremben.
 A műsor a Liszt–Bartók–Ligeti tengelyt vizionálja. Méltó afféle kultúrdiplomáciai misszióhoz. Bartók ott folytatta, ahol Liszt befogadtatást nyert a földöntúli régiókba. Ligeti vállaltan is Bartók-utód. Három magyar világpolgár hozzászólását közvetíti ez az este az egyetemes kultúrtörténethez. Nem kis vállalkozás.
Amelyet jóformán makulátlan megvalósítás hitelesít.
Ahogy írtam: sohasem hittem, hogy ekkora művész lakozik Császár Zsuzsiban. Nos, a koncert öt-hat pillanatában azt érezni: ő maga sem hiszi el. A Bartók-szvitet apró memóriazavar színesíti, a Dante-szonáta igéző aurája egyszer-egyszer fölfeslik, a zenei ív megtorpan, bátortalanság lesz úrrá a publikumon: mintha egyszeriben odalentről kellene a nagy művészet csodáját igéznünk a pódiumra.
Na de a koncert fennmaradó részében!

cszs.jpg

Egy bámulatos technikai tudású, nagyra hivatott, muzikális és egyúttal roppant tudatos művész magasodik mindünk fölébe, akinek intellektusa – magában véve is ritka erény zenészkörökben – a legfinomabb arányban áll érzékenységével. Amit nevezhetünk akár nőiesnek is, habár mindvégig férfi poéták lelkét vallatja. A bemelegítő kűr letudásától fogva bámulatos Ligeti György Musica Ricercatája: okos szerző okos előadója játszik. A 4., Desz-dúr Consolationra végre szóhoz jutnak a nemrégiben honosított Steinway líraibb regiszterei is, noha a fémes hangzás összességében csalódást kelt. A szerzemény azonban tudatos játszót mutat. Aki koncentráltan fog vissza, ha ízlése így diktálja – a 8. Liszt-rapszódia már választásában is erre utal, megszólalása fölemelő, miközben humortól sem ment –, a Bartók-szvit brutális őszintesége katartikussá válik a mai előadásban. Szabad, fölényes és sors-jegyű: megszenvedett és ugyanakkor tökéletesen kézben tartott játékot hallunk.
Ligeti 2. Capricciója leginkább csak a későbbi életmű és az előzmény Allegro barbaro összevetésében említésre méltó. Bartók apró ciklusa, a Három csíkmegyei népdal ellenben az est legmeghatóbb pillanatait hozza igaz átéléssel, sallangtalan lírával, amely a művek balladisztikus mögötteseit is sejtetni képes. Mintegy ráadásképpen Liszt Dante-szonátája koronázza az estet: ahogyan a rapszódiában, ezúttal is tökéletesen kontroll alatt tartott hatás és ízlés nagy művészre valló egyensúlya: a Liszt-zeneköltészet retorizmus, hatásvadászat és igaz elragadtatás meredélyén egyensúlyozó, törékeny elegyét csak kivételes tálentumok képesek ilyen sallangtalan, mégis szívbemarkoló módon szólaltatni meg. Itália, hódolj!
 
 

martonarpii.jpg

Marton Árpád a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán (1994) és a Szegedi Hittudományi Főiskolán (1995) végzett. 1992-től 2001-ig a Magyar Televízió Szegedi Körzeti Stúdiójának szerkesztője, majd szerkesztő-rendezője. 1998 és 2002 között több színházi produkció vetített látványterveit készítette el (Kajak-Kenu VB gálája a Szegedi Szabadtéri Játékokon, Anna Karenina a Kisvárdai Várszínházban, majd a Ferencvárosi Nyári Játékokon). 2001-től tárcái és cikkei jelennek meg a Délmagyarország, a Szegedi Élet és az Új Ember című lapokban. 2003 óta állandó szerzője a Szegedtől Szegedig antológiának. 2005-től számos kulturális eseményt szervezett a Móra Ferenc Múzeum közművelődési munkatársaként, köztük az első szegedi Múzeumok Éjszakáját. 2004-től alapító munkatárs a Magyar Katolikus Rádióban (szerkesztő – Zenei Kincsestár, A vasárnap muzsikusa; műsorvezető – Szépség-Szalon); számos kulturális és portréműsort készített, 1000-nél több zenei műsora között a Mozart teljes életművét bemutató, Mozart-galaxis című, rádiótörténeti jelentőségű sorozattal. 2001 és 2006 között tagja volt a H.S.D. Magyar Rendezők Társaságának, 2006 óta a MAKÚSZ Magyar Katolikus Újságírók Szövetségének valamint a Szegedi Írók Társaságának. Könyvei: Musical Kalauz. (Móra, Bp., 1998); „Ő muzsikál rajtam keresztül” – beszélgetés Rév Lívia zongoraművésszel (Kairosz, Bp., 2007); „Hazavár az Isten” – beszélgetés P. Nemeshegyi Péter dogmatikaprofesszorral (Kairosz, Bp., 2008); „A művész Isten szolgája” – beszélgetés Tokody Ilona operaénekessel (Kairosz, Bp., 2008); A felettes Mi – kulturális és médiaetika egyetemi tankönyv (GerhardusKiadó, Szeged, 2009); A Mozart-galaxis (Gerhardus Kiadó, Szeged, 2009).
 
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: Ők tudjákSzilveszteri versviccekA nagy színésznő látogatása„Anima mea in dolore est”; Táj, képKorai siratóGiccs más a királyHoltszezonVerismo negro...Zene, fülemnek(Intermezzo No. 2...)Belepte a nyál...Alpesi AlhambraA Madách Szníház fantomja...Libaleárazás, dámabutik, pipipiac7 kérdés Herczeg Tamáshoz és Harangozó GyuláhozSzeged TabánjaTápai színvázlatHa szabad maradok!Negyedik este Boldog Elréddel7 kérdés Fekete GizihezGraciőz gráciákKöltészetnapi variációkA nyomra-vezetőAz én pálymunkámTűzben égőkTrio D'Arco AngelicoHódolat lovaknak s lovasaiknakÍgy vigalom, úgy unalomJézusmária!Viva la opera!ParasztvakításHegyén-hátán lakodalomDebil és fád„Színház! Pompázó hazugság”Nagy Anikó életmű-albuma, szegedi szerző művészportréjával; A gép öl, a lélek éltet (Tóth Pálról)A szólásszabadság határaiA cirkusz metafizikájaKrisztus négy megkísértéseChopin