Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 
„Itt valahogy felszabadultabbak az emberek”
7 kérdés Farkas Krisztinához és Farkas Jánoshoz, a Z.U.P. énekeseihez
 
2012. augusztus 22-én kezdetét vette az Újszegedi Partfürdőn a koncertáradat, megkezdődött az idei SZIN. A fesztivál egyik nyitózenekaraként, tikkasztó hőségben lépett fel a feldolgozásairól ismert Z.U.P. (Záhony Unplugged Project). A zenekar két énekesének, Farkas Krisztinának és Farkas Jánosnak Képiró Ágnes tette fel hét kérdését.
 
Képiró Ágnes: Öt éve indult zenei pályátok. Mesélnétek a kezdetekről?
 
Farkas Krisztina: A zenekar 2007 tavaszán alakult Záhonyban, akkor hattagú volt az együttes és kicsit más volt a célkitűzésünk, mint most. Kezdetben akusztikus hangszerekkel feldolgozásokat, frappáns átdolgozásokat hoztunk létre. Akkoriban Záhonyban próbáltunk, ott volt a pincénk. Időközben kénytelenek voltunk Pestre átköltözni. Így a zenekar egy része Záhonyban maradt, azóta mi így négyen folytatjuk a zenélést.
Farkas János: Ma már saját dalokat is játszunk, mivel az eltelt öt év alatt igényt formáltunk arra, hogy magunkat is megmutathassuk a zenekar által.

farkas-krisztina.jpg

Képiró Ágnes: A siófoki Demjén MTV Iconon találkoztam veletek először 2009 nyarán, s azóta egyre több helyen léptek fel, mind klubokban, mind fesztiválokon. Megalakulásotok évétől állandó vendégei voltatok nyírbátori Azfesztnek, amíg a fesztivál létezett. Ezen a nyáron számos fesztiválon felléptetek, országszerte ismernek benneteket. Mikor volt a nagy áttörés?
 
Farkas Krisztina: Lényegében akkor, amikor Budapestre felköltöztünk, de az is nagyon sokat számított, hogy az említett fesztiválnak a szervezője lett később a mi szervezőnk. Mikor felléptünk az Azfeszten, ő azt mondta, lát bennünk fantáziát és azóta együtt dolgozunk.
Farkas János: De egyébként az Icon mindenképp mérföldkőnek tekinthető. Onnantól kezdve érezzük azt, hogy többen ismernek már minket, nemcsak azok, akik klubkoncertekre járnak. Azóta egyre több fesztiválra eljutunk.
 
Képiró Ágnes: Feldolgozásaitok révén ismert meg benneteket a közönség, bár egyre bővül a saját szerzeményeitek repertoárja is. Tavasszal ki is adtatok egy kislemezt, rendhagyó módon, bakeliten. Miért ezt a hanghordozó eszközt választottátok?
 
Farkas János: Én és a dobosunk bakelitrajongók vagyunk, és úgy gondoltuk, hogy ez egy jópofa dolog. CD-t úgyse vesz ma már senki, mindenki letölti az internetről. Aki úgy gondolja, hogy be szeretne szerezni egy zenekari relikviát magának, az megvásárolhatja, ha van hozzá lejátszója otthon, le is játszhatja. Adjuk mellé az MP3 és digitális letöltési lehetőséget is, tehát aki ezzel él, az a XXI. századi technológiát is megkapja hozzá. Ennek van egy bizonyos hírértéke meg jópofa is, ezért bátorkodtunk vele.
 
Képiró Ágnes: Bár átalakulóban vagytok, a koncerteken még elég sok feldolgozás hallható. Mi alapján választjátok ki az átdolgozni kívánt dalokat?
 
Farkas János: Fontos, hogy először is nekünk tetsszen a dal és az előadó, tudjunk vele azonosulni. Ez az első szűrő. A második pedig nyilván az, hogy mennyire tudja saját ízlésünket formálni. Aztán leteszteljük a közönséggel, ha nekik tetszik, akkor felvesszük a repertoárunkba. Szükséges az is, hogy egy bizonyos rétegnek ismert legyen a dal. Teljesen ismeretlen előadóktól nincs értelme feldolgozni, mert akkor olyan, mintha saját számunk lenne.
Farkas Krisztina: Néha vannak poénos feldolgozásaink, például Kozsó Szomorú szamurájának átdolgozása. El akartuk sütni ezt a dalt, csak úgy alakult, hogy a közönség nagyon megszerette, s azóta sajnos – nem sajnos ránk ragadt egy kicsit, de reméljük idővel ezt is le tudjuk majd morzsolni magunkról.
 
Képiró Ágnes: Egyre gyakrabban léptek fel Szegeden, a SZIN-en immár másodjára. Hogy érzitek itt magatokat, milyen a szegedi közönségnek játszani?
 
Farkas János: Nekünk ez alapból speciális, mert rokonaink éltek itt Szegeden, mi nagyon szeretjük ezt a várost, kedvenc megyeszékhelyem. Innentől kezdve meg már adott, hogy én mindig szeretek ide járni, amikor van rá lehetőség. A közönség is nagyon jó. Itt valahogy felszabadultabbak az emberek. Idén a nagyszínpadon játszhattunk, ami mindenképpen megtiszteltetés, professzionális a technika, csak hát az a hátulütője, hogy délután fél 4-kor – szaunában – az emberek még akklimatizálódnak. Tavaly többen voltak, az időpont is jobb volt, a helyszínt tekintve: kisebb színpadon a kis közönség is nagyobbnak tűnik. Ötszáz ember alatt itt nem nagyon lehet látványos nagyságú közönségről beszélni.

farkas-janos.jpg

Képiró Ágnes: Milyen tevékenységek várnak rátok a fesztiválszezon befejeződése után?
 
Farkas Krisztina: Szeretnénk bejárni az ország klubhelységeit és a dalírás is nagyobb hangsúlyt kap. Felvettük tavasszal a négyszámos kislemezt, célunk az átdolgozásokat fokozatosan saját dalokra cserélni. Folyamatban van a nagylemez készítése is, amit remélhetőleg év végén ki tudunk adni.
 
Képiró Ágnes: Mikor léptek fel ismét Szegeden?
 
Farkas János: Szegeden szerintem klubkoncert lesz, ha összejön. Hogy hol, azt még nem tudjuk, még szervezés alatt van az őszi klubkoncertjárás. De nagyon szeretnénk még idén eljutni ide.

dscf0816.jpg

Fotók: Szarka Valter, Képiró Ágnes
 
szegedilapba.jpgKépiró Ágnes Mátészalkán született, 2004 óta él Szegeden. Főiskolai tanulmányait a Nyíregyházi Főiskolán rajz, történelem és vizuális kommunikáció szakon végezte, utóbbin alkalmazott grafikára specializálódva. Egyetemi diplomát szerzett 2006-ban a Szegedi Tudományegyetem történelem szakos bölcsész és tanár szakán valamint 2010-ben a Magyar Képzőművészeti Egyetemen vizuális nevelőtanár szakon művészeti rajz, művészettörténet és ábrázoló geometria szakos középiskolai tanárként. 2006 óta a hódmezővásárhelyi Eötvös József Székhelyintézmény tanára, emellett képzőművészeti tevékenységet is folytat, elsősorban grafikusként. 2010 óta a Madách Irodalmi Társaság tagja, Az ember tragédiája és a Madách-életmű illusztrációinak és alkalmazott művészeti megközelítésének feldolgozásával foglalkozik valamint Kass János grafikusművész emlékének méltó ápolásával. Érdeklődése kiterjed az alkalmazott művészetek egyéb területeinek elméleti megközelítésére és a kultúraközvetítő publikálásra is.