Wilhelm József
Tél
Olyan jó nézni,
a meleg szobából kifelé,
átszíneződött a táj,
puha és lágy.
Forraltbor illat
és finom fahéjpor száll,
kaláccsá formálódik
a szeretet.
A csendnek most
megbecsült helye van,
egymásba fonódó kezek
fohásza nyugtat.
Mosolyok csilingelnek,
szemtükörben fénylik az öröm,
a sötétség kettétört ugyan,
de még szorongat.
Borbála-ág nyiladozik,
zsenge rózsaszín játszik
ablakbéli tükörképével,
búza zöldül a háttérben.
Kökényágon dió, alma,
asztal alatt aranyszínű szalma,
újszülöttre várnak,
és megváltásra.
Tél van, szép tél,
fehér bunda alatt éled,
aminek élednie kell,
ébredezik a remény.
A verset Pusztai Virág grafikájával illusztráltuk
Pusztai Virág galériái a SzegediLapon: Szeged effekt; Kollázs
Wilhelm József a németországi Tübingenben született, különféle, többek között magyar, német, horvát, szlovák és miegymás génekkel kezelt ősök örököseként az 1970-es esztendőben. A Bácska Doroszló nevű falujában él. Történelemre okítja diákjait, ezen felül a művelődést szervezné olykor. Az írás élete kedves, de nem meghatározó része. Verseit, prózáit lapunk mellett a Kilátó, a Napút, a Sikoly, a Képes Ifjúság, a 7 Nap, a Családi Kör és a Dunatáj közölte, valamint a Kartc Irodalmi és Művészeti Online Folyóirat. A Szeged effekt 2 antológia szerzője.
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: Várakozásban; Teremtett világ; A valóság hanyatlása; Hiszek; A modern háborúk és a mai káthatatlan háborúk hadviselésének rövid áttekintése; Támaszpont...; Elakadva; Módhatározó; Hogyan gyártanak tervszerűen szemetet...?; Ádvent; Hivatásos lelki barátok