Wilhelm József
Láthatatlan vért
Gyengülnek vágyaim,
és másító erőként
lázadón teremnek bennem
a megcsúfolt, hasztalan,
kacajra hajló,
bénult, de tisztes muszájok.
Mindennek sorsa van,
kegyetlenül szab a lét,
látom, néha vad vagyok,
néha ijedelem, de tudom:
szegény, szelíd fejemben
silányan lángol a vágy.
A jussomért lihegőn
küzdve küzdők,
ám megállhatok már,
sohasem akartam vihart:
emlékeim mégis harcok,
és százezer újjászületés.
Zúdul rám a sok szín,
minden megoldódott,
oldott túsz-létek,
buta révületek sorjáznak
dühödt fájdalmak közt:
égni vágy erős testem!