Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Wilhelm József
Égi bolondozás
 
Mozdulataim lágyan játszadoznak szemcsillogásod moccanásában,
bár a köztünk lévő láthatatlan ívet az idő egyre csak csonkolja,
nem mímeljük a szárnytalanságot,
vele élünk,
mégis hófehér szavakat mormolunk alázattal,
és amit nem tudunk kimondani,
amit csak remegés-töredékekkel mondunk el egymásnak,
azt már rég a szívünkbe balzsamoztuk,
közben boszorkánykezek között nyűglődik a táj,
szinte büntetésként ülnek a koromszínű felhők a fejünk fölött,
visszarántanak konokul,
kiragadnak az örömkönnycseppek fényjátékából,
takargatni kellene ilyenkor a világot!
annyira merészen silány!
embertelen!
a készülődő torzulás sulyosul,
hirtelen előbukkan a végtelen csillagőrület
és körénksokszorozódik,
kitisztult az ég,
te a tenyerem lettél,
én a combod,
valahol fölöttünk
beavató szikra-szirmok fakadnak.
 
 

 

wilhelmjozsef.jpg

Wilhelm József a németországi Tübingenben született, különféle, többek között magyar, német, horvát, szlovák és miegymás génekkel kezelt ősök örököseként az 1970-es esztendőben. A Bácska Doroszló nevű falujában él. Történelemre okítja diákjait, ezen felül a művelődést szervezné olykor. Az írás élete kedves, de nem meghatározó része. Verseit, prózáit lapunk mellett a Kilátó, a Napút, a Sikoly, a Képes Ifjúság, a 7 Nap, a Családi Kör és a Dunatáj közölte, valamint a Kartc Irodalmi és Művészeti Online Folyóirat. A Szeged effekt 2 antológia szerzője.