SzegediLap

Vasi Ferenc Zoltán

Szülők nélkül

Anyám utáni sóhajom

nem olyan erős

mint anyám jelenléte,

de elment, itt hagyott.

Már nem is fáj hiánya

szinte, úgy nélkülözöm –

nélkülözök Tőle egyre távolabb,

csillagsugárt se ád,

fényképe előtt teszek-veszek,

földön-valóságom hiába,

társtalan albérleti szobám

kusza labirintusát járva.

Nincs tett, nincs kapaszkodó,

apám szigora sem fegyelmez,

s minden, ami van,  volt -,

holt emlékek közt matatok.

Ha majd szundítva ősi altatóra

a belső végtelen lesz szebb

és nyereségesebb: Esküszöm,

több lesz a többem,

kevesebb a kevesem.