Szabó Mihály
Székely ballada
Azt hazudták
megcsalta a
szeretője.
Ez az egy volt,
most elvették
ezt is tőle.
Bánatában
elbarangolt,
elment szótlan.
Két nap múlva
találták egy
kútban holtan.
Ravatalnál
a barátok
némán állnak.
Édesanyja
szemén a könny
fel nem szárad.
Eresztik már
le a földbe,
szól a harang.
A tréfából
temetés lett
giling-galang...
Homokszemek
mint homokszemek
peregnek napjaink
nem térnek
vissza újra
hullnak súlytalan
telítik életünk
csak a végsőnek van
borzalmas súlya
apró kövek
a nagyító alatt
mindnek más
formája
fénye
színe
eltűnnek nyomtalan
csak egynek marad
fejfánkba vésve híre
Szabó Mihály 1945. július 19-én született Nyíregyházán. Öt éves kora óta Szegeden élt, egészen 1968-ig. Verseket a gimnáziumi önképzőkörben kezdett írni, a Radnóti Miklós Gimnázium rendezvényein néhányat fel is olvashatott. Később, egyetemi tanulmányai alatt a Szegedi Egyetem című lap „Egyetemista Költők” rovatában jelentek meg versei. A hatvanas évek közepén önálló szerzői estje is volt szegedi a Gödörben. A fogorvosi karon végzett 1968-ban, majd 1973-ig a debreceni Fogászati Klinikán dolgozott. Miután a klinikai vezetés felszólította, hogy lépjen be a kommunista pártba, ugyanennek az évnek őszén Spanyolországon keresztül a Német Szövetségi Köztársaságba távozott. Azóta ott él, jelenleg az Alsószászországi Szociálminisztérium egyik hivatalának (Niedersächsisches Landesamt für Soziales, Jugend und Familie) orvosszakértője. Politikai és személyes csalódások és tragédiák hosszú évekre elnémították irodalmi ambícióit.
A szerző írása korábban a SzegediLapon: (I)gazság; Advent 2015, MUK; Teuton tragédia; Ne várj hálát; Valahol Afrikában; Hulladéksirató; Sortűz után; A sortűz szaga; 1956 október; Morbus Alzheimer; Impression; Pegasusok a szekér előtt; Hirtelen jött az ősz