Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Paulovics Tamás

Pannon lankákon
 
Szelíd lankákon hallgatag bandukoltam 
lankatag, álmomban bandukoltam hajdanán.
Talán álom volt, talán valóság az a szelíden
hullámzó pannon táj. Az ég kimélyült,
nagy béke lengett szerteszélyül.
Harmat szitált az égbül. Harmat szitált,
vagy talán az angyalok sírtak.
Kerestelek. Halottam a hangod.
Kerestem a jövőt, kutattam a múltat.
Ősz volt vagy tavasz? Nem tudom már.
Öltöztek vagy vetkőztek a fák.
Harmat szitált, az angyalok sírtak
és szelíden hullámzott a pannon táj.

A  tenger
Mint valami ősi ünnepen 
a tenger ringat, egy velem.
Szél szalad át a partokon,
a sóvárgó fáknak esőt küld 
a végtelen.
Valami ősi, pogány ünnepen:
hív, magába fogad,
ringat, ringat a tenger
egy velem.
 

 

pt.jpgPaulovics Tamás Szentesen él, úszóedző és irodalombarát, verskedvelő és -mondó, aki olykor versírásra adja a fejét. Verseit lapunk mellett közölte a Székelyföld, az Új Nautilus, a Versmondó és A költészet tavasza című zilahi kétnyelvű (magyar és román) antológia. A Szegedi Írók Társaságának tagja.