Paulovics Tamás
Pannon lankákon
Szelíd lankákon hallgatag bandukoltam lankatag, álmomban bandukoltam hajdanán.
Kerestelek. Halottam a hangod.
A tenger
a tenger ringat, egy velem.
Szél szalad át a partokon,
a sóvárgó fáknak esőt küld
a végtelen.
Valami ősi, pogány ünnepen:
hív, magába fogad,
ringat, ringat a tenger
egy velem.
Paulovics Tamás Szentesen él, úszóedző és irodalombarát, verskedvelő és -mondó, aki olykor versírásra adja a fejét. Verseit lapunk mellett közölte a Székelyföld, az Új Nautilus, a Versmondó és A költészet tavasza című zilahi kétnyelvű (magyar és román) antológia. A Szegedi Írók Társaságának tagja.
A szerző versei korábban a SzegediLapon: Hittanóra; Csak a csönd; Három vers; Karácsonyi versek; November ura; Babilon; Szoboszlói szökőkút; Ragyog; Egy mélygarázsban; Kő hull apadó kútba; A platánfák; Szavak; Barátom nagyapja; Cigánymeggy; 2 vers; Hetvennyolc karácsonya; Az eszéki hídnál