Móger Tímea
(Z)űrhajó
magányosnak lenni
könnyű
boldognak lenni
nehéz
ég és föld
közi szeretők
szívnak egy levegőt
tűzhelyet gyújt
a vulkán
öngyulladás
hamvába
holt láng
márvány- hang
(v)észbe koppan
húsevő
fehérjében szegény
korokban
magányosnak lenni könnyű
boldognak lenni kevés
Embertelen tavasz
a tavasz magházaiban aludt éber álmot a férfi. medveként. hangtalanul. majdnem élettelenül. vadászott. a nők az erdő sűrűjében faunként keringtek. élelmet gyűjtve.
az állat állat maradt. intelligens ösztöneivel belemart az ember másába.
az éhség kiölte a vágyat. mindenki magára vágyott. arra. amitől a legjobban félt. egyedül, a rókalyuk tövében elaludni. medveálom és fauntánc nélkül. igazságban. valóságban.
Móger Tímea 1981. május 20-án született a vajdasági Zomborban. Doroszlón él. Újságírással és művelődésszervezéssel foglalkozik. Zombor város hetilapjának, a Dunatájnak és a Vajdasági Magyar Művelődési Intézet honlapjának a tudósítója; a Dunatáj és a Kuckó civil szervezetek aktivistája, a Móricz Zsigmond Magyar Művelődési Egyesületben színjátszó csoportot vezet, valamint a Fehér Ferenc nevét viselő irodalmi csoportot. Versei lapunk mellett a Kilátóban, a Tiszatájban, a Műútban, a Szőrös Kőben, a Sikolyban, Kónya Sándor megzenésítéseiben, a Szélnek feszül a táj című versantológiában és a Szeged effekt-antológiákban jelentek meg. 2012 októberében látott napvilágot első verseskönyve, a Kollázs, amelyet 2015-ben az Innensemmere szigetecske követett.A szerző versei korábban a SzegediLapban: (H)íradás; Vérkép; Imám; Honvágy; Ótvar óda a szenvedélyhez; Fókusz; 2 vers; Nagynap; ,,Gyökér és szárny...”; 2 vers; Egésztörés; A nő hányszor; Versciklus; Határátkelő; 2 vers; Mélyszegénység; Az ártatlanság (kamu-)pora; (T)avas(z); Az ártatlanság tora; Fű alatt; Beépül; Hon-láz; Kezdetben; Kurzív sorok; Ádvent; Hazaféle...