Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mirtse Zsuzsa

Jelenlovas balladája

 

Ha gondolod, beszélhetsz róla most,
mert úgyis mindig késve érkezik.
Dörömböl ajtón, bezárt ablakon,
ha kinn felejted, otthon vétkezik.

 

Az összes arcát nálad hagyta már,
jövője nincs, tehát tökéletes,
s mert múltja sincsen: nem kételkedik,
de ad, ígér a választás helyett.

 

Sötét szobába rejti hangszerét,
és távolít, ha mégis túl közel,
vetetlen ágyakon terít neked,
magából kínál meg, ha éhezel.

A hangja hűlt helyén találom őt,
megfogja vállamat, ma nem beszél,
tarthatnám még, a végleg elmenőt,
de ő tart engem itt, ha újra fél.

 

Mert nem mutat, sosem jár pontosan.
Ő az idő, a számokban lapul,
a pillanat, mit őriz gondosan,
hogy így maradjak, elvarratlanul.

 

Vállamra dőlve alszik hajnalig,
ágbogas karja görcsös félelem,
az ágyra dobja használt arcait –
magából kínál meg, ha éhezem.

Ha jobb utat tudsz, ígérd meg neki,
hogy elviszel, hol jobb az életem.
Míg döntesz, maradok annál, aki
magából kínál meg, ha éhezem.

 

 

mirtse-zsuzsa-szegedilap-2014-jelenlovas-balladaja.jpgMirtse Zsuzsa író, költő, szerkesztő. Versei, esszéi, novellái irodalmi lapokban, magazinokban, antológiákban kapnak helyet, szerkesztőként több könyvet, albumot gondozott. Hat kötete jelent meg eddig: Égforgató csodagyűrű (mesekönyv, 2004); Lovagkór  játék nemekkel és igenekkel (novelláskötet, 2007)Fogadó a négy macskához (regény, 2010)Idő és mérték  szabálytalan versek (2011)Kondenzcsík főbenjáró versek (2011), Sötétkamra – előhívott versek (2013). 2000-ben MÚOSZ újságírói díjat kapott, 2005-ben a Magyar Köztársaság Ezüstkeresztjét vehette át.