Merényi Krisztián
Vidéki városi
László színjeles, fővárosi eminens,
nyaranta utazik falusi nagymamájához.
Ott piheni ki a kemény tanévet:
matematika- és fizikaversenyek
győztese, ráfér egy kis lazítás.
Szemben laknak a kőműves gyermekei:
Jocó félévvel fiatalabb Lászlónál,
Fecó kettővel több,
a nyúlánk Karcsi vele egykorú.
László összehaverkodván a szomszéd
srácokkal, bepillanthat az esti hússütések,
disznótor, kocsmabalhék világába,
míg a három fivér illetékestől hall
a tévéből, moziból ismert
flancos autókról, gigászi áruházakról,
és a városi flegma csitrikről.
Összebarátkoznak; fürdőbe, moziba,
mindenhová együtt járnak.
Egyik este Lászlót fenyítik a helyiek, süketnek is zavaró idegen beszéde.
Ám a fivérek kimentik barátjukat.
László gimnáziumban tanul tovább,
Karcsi és Jocó szakiskolába megy,
Fecóra az utolsó inas év vár.
László ámulattal beszél szüleinek
új ismerőseiről, akik ily fiatalon
meglett felnőttek, mindenhez értenek,
s már most úgy nyúlnak vezetékhez,
rozoga asztalhoz, mint mesteriparos.
A három testvér is szeretettel emlegeti
jó munkás apjuknak és
bolttakarító anyjuknak a városi Lászlót,
Csak dicsérik, dicsérik, noha maguk
között huncutul összesúgnak:
Klassz csávó, bár elég nagy tirpák,
tök tájszólással beszé’.
Merényi Krisztián költő, író. Karcagon született 1970-ben, Budapesten él. Hat önálló kötete jelent meg, három verseskönyv és három novelláskötet, a legutóbbi Maradj nyugton, hullácska címmel, 2011-ben a BabelPress kiadónál. Fehér Klára- és Bólya Péter-díjas.