Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kovács Imre Attila
óda az informatikusról
(vincz antal kitüntető figyelmébe ajánlva)
 
így beszéljetek inkább az igen igen a nem nem ami
ezen felül van a gonosztól való
(máté 5, 37)
 
az igazi teremtő formula mely magába foglalja az összes
többit és amely valamiféleképpen a kód
tartós formája bináris
(jean boudrillard)
 
míg gyermek az ember s embersége
a kis testben jobban fénylik
elméje tán nem oly kiképzett
vagyis nem hökkentik saját tervezésű csodák
nem torpan meg a begyakoroltság
kijelölte pályák tilalmi tábláinál
mindenkinél pontosabban látja
hogy a leghatalmasabb felnőtt
a vágyott királyság teljhatalmú ura
komoly ábrázatú zord kapitánya
csakis a mozdonyvezető
a szárazföld vén tengerésze
világ végéig futó pályák őre
parancsolója
különösen a gőzmasinák letűnt példányai esetében
fekete zsír csíkozta izzadt karja
az vasszörny fejéből kikönyököl
sapkája ha van maga alá gyűjti
tekintete horizontpásztázó nyugalmát
de nem is a géperő mesebeli zabolázója ő
nemcsak az aki a tonnák fölött
uralgni látszik késő rokokó bájjal a tért
hanem ismeri tudja a sínek útját
a kocsik rohanatát
a mozdony harci kedvét
s bölcsen vezérli
itt minden sín összefügg minden sínnel
szép arányosságban
bár a gyermek sejti
hogy lehet itten egynémely gyanús körülmény
amelyhez a csattogó kerekek
dobszava adja az ütemet
s az olajos leheletű talpfák a tömjén édes szagát
 
a gyermek kénytelen felnövekedvén rájön
rávezetik
a világ fizikai rendjének gyarló szakadozottságára
hogy a sínek valóságosnak tetsző
mégis végtelen hálója
nem az értelem ábráit rajzoló labirintus
hogy alatta és fölötte is történnek dolgok
mondjuk a magasság és a mélység
el nem titkolható szerepet játszanak
két pont között nem a lefektetett sín
a legrövidebb út
ilyesformán
a milliónyi részlet zavarossá teszi a felszínt
a vasból épített éposz dadogni kezd
nahát milyen kezes-lábas ez a mozdonyvezető
inkább kallantyúk és gombok méla operátora
sapkaellenzőjét lenyomja a való
a szertartás kihűl
az olaj büdös
 
a végső tudás
ember-sóvárgásunk misztikus tárgya
felette van a sínek magunk alkotta alaprajzán
talán ha értenénk az állatok nyelvén
bevonva őket töprengéseinkbe
de nem a farkasokat medvéket bálnákat kellene szóra bírni
ők a falka altisztjei
célszerűbb volna a hangyák darazsak bolhák
sáskák nyelvét beszélnünk
hogy kikérdezhessük őket
milliárdjaikból mégis hogyan épül fel az egység
 
itt álltunk sínek ezüst ostorcsapásaitól ékesen
baromi gépeink igavonó ostobaságától mámorosulva
a nem-emberi nyelv kibogozhatatlanságának
szikes lapályán
s még ma is állnánk
ide-oda fordulván a bevégezhetetlen egyértelműség
és a működőképes káosz panorámáit egybelátni
ha nem támadtak volna újabb masinák
láthatatlan jelek konkrét hordozói
a teljes étert zümmögve kitöltő komputerek
igent és nemet
motolláló gyorsasággal szétválogató tárgyak
lapos szögletes doboztestű szelencék
új hálót és nyelvet rendelve dolgainkhoz
tökéletes magányuk őre s orvosa
a mozdonyvezető úri fülkéjéből alászállt ember
a parányi állatok társadalmának jeleit értő szegénylegény
hősietlen utóda
az informatikus
a bitek baktere
a hemzsegő semmiségeket terelő pásztor
áramvonalas ördögszekerét hajtó gazda
a vant és a nincset összekötő virtualitás humánus hordozója
a van-áram nincs-áram manicheus eretneke
és kód-révész és a dualitások megkettőztetője
ilyesmi formán
hosszan tapogatózva
felsorolva
micsoda is az informatikus
ha már leszámoltunk gyermekkorunkkal
és utolért a méltóságteljes csömör
nos
kicsoda ez az utolsó hírmondó
aki még igen és nem között példa lehet a kételkedésre
mint a gépek szigora fölött borongó maradék lélek
hogy még hihessünk ki nem merített tartalékainkban
bizony mondom néktek
az elektromos nemzetköziséget leváltó
nagy áramszünet majd érintetlenül hagyja
bennünk s általa
a kételyt s nem különben az alaktalan reményt
azt
amivel az egységet meghaladóan
mégiscsak egyek vagyunk
 

 

kiaportre.jpgKovács Imre Attila 1956. október 19-én született Budapesten. A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészkarán végzett. Írásai eddig a Forrásban, az Új Forrásban, a Holmiban, a Poliszban, az UngPartyban és a Szegedi Bölcsészfüzetekben jelentek meg. Vendégtanárként tanított a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen és az Ungvári Állami Egyetemen. Alapító-szerkesztője volt a Juss című folyóiratnak. Irodalomtörténeti és irodalomelméleti tanulmányai (Érti-e Babits Rortyt?) 2003-ban jelentek meg. Azóta főleg rövidprózát, valamint színpadi darabokat, kritikákat és verseket ír. A Magyar Írószövetség tagja.

A szerző versei korábban a Szegedilapon: a legkisebb prófétákra nézve kedvezőtlen közállapotokrólvers a költői előrelátás utólagos szépségéről...Egy túlságosan egyetemes rendszer ellentmondásaiÁllatmesesenki, mindenki, valaki...és két mellékdalHárom versingókő