Kovács Imre Attila
Állatmese
nem születhetünk mindnyájan embernek
van köztünk szentjánosbogár
kökörcsin penész ácskapocs
gyűrött metrójegy rózsafavonó cement
törökméz kukker motoros permetező
egyikünk-másikunk igen titokzatos
és úgy él mint az óriásplakátokról visszaverődő
vonatdübörgés
vagy a színes ívben csudát pisáló szivárvány
szóval az hogy épp emberek volnánk
a vak véletlen műve lásd alábbi történetünket
hol volt hol nem volt egy nagy filozófus
ki rinoceroszként élte világát
különben egy fausti élet meddő alkonyán
több alapművel megkoszorúzva
és számos publikációval a háta megett
sem kerülhetvén el a halált
úgy nyolcvan évvel a tagjaiban ütötte vón’ meg a guta
egyetemi bőrkarosszékének öblös ölén
özvegye s tanítványai siratnák
még jó hogy nem e bárgyú sors szabatott rá
e páratlan tudor pediglen orrszarvú vala
komor röffenések közepette
rágta torzsig a szavannát s pillogott
tonnányi testébe ékelt disznószemével
aj de szép az élet mégis jól van ez így
dönthetnénk könnyedén az ügyben
noha mit sem tudunk egy rinocerosz
intim nyavalyáiról
jelesül
eme állati tank sokat szenved a vérszívók hadától
a páncélzata lágy eresztékeibe fészkelő
férgek nadályok bögölyök ocsmány serege
rendíthetetlen csíp bök habzsol ürít petézik
a parányi fülével hasztalan motolláló rinoceroszon
aki jelen esetben sztochasztikus fintoraként a sorsnak
még nagy filozófus is volt
szegény
gyötrő helyzetéről eszmékben
és egyéb bűvös négyzetekben mélázta búját világgá
eszerint csak a férgek zsizsegő népe a való
mert palaszín páncélja eleddig minden mást hárított
a rettentő viszketés pedig a lét fájdalma bizonnyal
a rajta rágó apró dögöcskék eme világnézeti felismerés
zárt rendjén kívül és roppant tudatlanul de
tették tovább a dolguk
végtére is a füle-farka-kurta ám elmés rinocerosz
méltó tervet eszelt ki
a gondolat zord erejével győzi le őket
problémája csupán egy volt
hogy miképp kerülhetné el
hogy a roppant koncentráció
és szellemi erőmutatvány
orrszarvúnyi agyát az orrlikán
vagy a farokkal takart ellenoldalon
mint cirkuszi pudingot ki ne lője
ettől kezdve sokkal erősebben gondolt bajára
miáltal már ott is viszketett ahol korábban
egy gyémántfúró sem firkált volna karcot
telt napra nap úgyszólván mindhiába
mígnem egy orrszarvúmadár
saját jogán maga
valódi orrszarvúmadár orrszarvúmadár
ráröppent és kicsipegette csőre csipeszével
a tolakszi nyüvek ezrét
az ormótlan állat
meg nagy filozófus
férgektől nyüzsgő sebeiből
majd csáléra tömött böggyel tovakalimpált
jóllakottságtól részegen
és egy távoli fészken pici talpát az égnek lökve
hanyatt szenderült
ha egyáltalán gondolkodik az ilyen szerzet
akkor biztos igyekezett semmire sem gondolni
mégis az orrszarvúmadár járt rosszul
vélte a gyötrelmeitől megszabadult filozóf
hisz benyelte a paraziták raját
szét fog robbanni ennyi bajtól
hogy így magába fogadta az ártást
a világ fundamentálisan pusztító felét
amit ő nyomorúsága sajgó óráiban felismert
és legfőbb istencsapásként megnevezett
de az orrszarvúmadár ostoba állat
nem érti a filozófia tanúságtételét
rinocerosz alatti és emberfeletti dolgaink
közös lényegét illetően hanem csak
emészt bambán a természet rendje szerint
valahol
ezzel a nagy filozófus megmerült a folyócska sarában
rengve horkanva hengerült ide s tova
majd állát a langyos partra téve átadta magát
az illő tökéletességnek
legszívesebben mindnyájan emberformát öltenénk
a legtöbb tanulság ebből szerezhető
az ember-ség bonyodalmas átélése révén
mégis előfordul hogy ágyútalp
bolhanyakörv banképült timpanonját
támasztó kőszobor bal heréje leszünk
máskor egy természetrajzi múzeum
alagsorában találjuk magunkat mint preparált állat
borzas naftalinszagú orrszarvúmadár
vagy más efféle limlom
a polcokon por egérszar latinul kitöltött cédulák
ez a mese vége
Az illusztráció Albrecht Dürer metszete
Kovács Imre Attila 1956. október 19-én született Budapesten. A Szegedi Tudományegyetem Bölcsészkarán végzett. Írásai eddig a Forrásban, az Új Forrásban, a Holmiban, a Poliszban, az UngPartyban és a Szegedi Bölcsészfüzetekben jelentek meg. Vendégtanárként tanított a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetemen és az Ungvári Állami Egyetemen. Alapító-szerkesztője volt a Juss című folyóiratnak. Irodalomtörténeti és irodalomelméleti tanulmányai (Érti-e Babits Rortyt?) 2003-ban jelentek meg. Azóta főleg rövidprózát, valamint színpadi darabokat, kritikákat és verseket ír. A Magyar Írószövetség tagja.A szerző versei korábban a Szegedilapon: senki, mindenki, valaki; ...és két mellékdal; Három vers; ingókő