Kapui Ágota
Kimondhatatlan
Elválik lassan a fény az éjszakától.
Az volt a múlt és ez itt a jelen -
metamorfózis száz meg száz alakban
a reggel,
a jól fésült, vasalt ruhás
tiszta jelenés.
Benépesül új arcokkal az élet:
hangok repdesnek, szálló madarak.
Nem adhatunk nevet a mindenségnek,
mert ajkunkon a megkopott szavak
nem nőttek még fel
az igazsághoz,
mely csöndre int…
és magára zárja kimérten
a titkok
vaspántos
ajtaját.
Voltak
Mellettünk állnak minden döntésünkben
velünk a lelkük rendületlenül
Árnyékuk ott motoszkál még a kertben
s függönyök havában
pókhálók mögött
még ott lebeg a lényük,
mint a liliom torokszorító illata.
Éjszakánként lábujjhegyen járják be a szobát
és álmainkba lépnek szótlanul:
ujjuk hegyén a kódolt üzenet
Az ébredések kávéillatában
mozdulatuk idézi a koccanó kanál
S elmenőben
a tenyerünkbe csempészik még
az utolsó kézszorítás emlékét
és kitárják előttünk széles mozdulattal
a mennyország
nyikorgó
kapuját.
Kapui Ágota sepsiszentgyörgyi pedagóguscsalád sarja. Erdélyben kezdett irodalommal foglalkozni, ám miután családjával áttelepült Magyarországra, abbahagyta az írást. 2015-ben A másik oldal címen jelent meg új verseskötete a Hungarovox gondozásában.