Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Kapui Ágota

Kimondhatatlan

Elválik lassan a fény az éjszakától.

Az volt a múlt és ez itt a jelen -

metamorfózis száz meg száz alakban

a reggel,

a jól fésült, vasalt ruhás

tiszta jelenés.

Benépesül új arcokkal az élet:

hangok repdesnek, szálló madarak.

Nem adhatunk nevet a mindenségnek,

mert ajkunkon a megkopott szavak

nem nőttek még fel

az igazsághoz,

mely csöndre int…

és magára zárja kimérten

a titkok

vaspántos

ajtaját.

 

Voltak

Mellettünk állnak minden döntésünkben

velünk a lelkük rendületlenül

Árnyékuk ott motoszkál még a kertben

s függönyök havában

pókhálók mögött

még ott lebeg a lényük,

mint a liliom torokszorító illata.

Éjszakánként lábujjhegyen járják be a szobát

és álmainkba lépnek szótlanul:

ujjuk hegyén a kódolt üzenet

Az ébredések kávéillatában

mozdulatuk idézi a koccanó kanál

S elmenőben

a tenyerünkbe csempészik még

az utolsó kézszorítás emlékét

és kitárják előttünk széles mozdulattal

a mennyország

 nyikorgó

 kapuját.

 

kapuiagota.jpgKapui Ágota sepsiszentgyörgyi pedagóguscsalád sarja. Erdélyben kezdett irodalommal foglalkozni, ám  miután családjával áttelepült Magyarországra, abbahagyta az írást. 2015-ben A másik oldal címen jelent meg új verseskötete a Hungarovox gondozásában.