Kaiser László
Vízió halottak napján
Kik voltak egykoron, szétszóratták őket,
vagy vitték haza a porrá tett testeket:
nincsenek már sírok kint a temetőben,
s nincsenek ott holtak, s nincsenek emberek.
Nem kellett az emlék, nem kellett az önvád,
(másnak készül úgyis mindig a rettenet),
megúszni kellett: megspórolni gyászokat,
utakat, imákat és gyertyafényeket.
Kaiser László Budapesten született 1953. május 25.-én. Költő, író, szerkesztő, dramaturg. Szegeden, a Juhász Gyula Tanárképző Főiskolán végzett magyar–történelem szakon 1977-ben, majd az ELTE Bölcsészettudományi Karán magyar szakon 1980-ban, illetve a Színház- és Filmművészeti Főiskola dramaturg szakán 1983-ban. 1983–85-ig a veszprémi Petőfi Színházban dramaturgként dolgozott, 1985-től a Pannónia Filmstúdióban, későbbi nevén Videovox Stúdióban szinkronlektorként. 1999-től a PoLíSz irodalmi újság egyik szerkesztője, később főszerkesztő-helyettese. 1996-tól a Hungarovox Kiadó és Oktatási Stúdió vezetője. 2003-ban és 2005-ben a Quasimodo költőversenyen oklevelet, 2006. március 15-én Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjat kapott, ugyanebben az évben a nemzetközi Brianza-díjat vette át Olaszországban verseiért. Több mint száz könyvet szerkesztett, tizenöt önálló kötete jelent meg (versek, novellák, esszék, tanulmányok, interjúk).
A szerző korábbi írása a SzegediLapon: Sánta Ferencre emlékezve; Bódy Gábor; Versek; Egy hiteles ember: Béres József; Kosztolányi Dezső; François Truffaut; Mensáros Lászlóról; Karácsony; Beszélgetés Nemeskürty Istvánnal; Két vers; Hiány; 2 vers; Év végi fohászok; Magyarok; XXI.; Végre egy kultúrember; Triptichon anyák napjára; Ne!; Nemeskürty István órái; Veled végleg hazatértem; A gyerekkor tova; Levél barátomnak; Belénk az ördög költözött