Juhos-Kiss János
Forró illúzióm meglopott
Ősz van. Forró illúzióm meglopott.
Piszkosul lehengerelt, újra kifosztott.
A szél üstökét vad indulattal elkaptam –
visszafelé vágtam, hogy lemaradjon,
utánam már sohase loholjon!
Szívembe fájó érzéseket,
Szemembe port ne sodorjon!
Jó érvnél fényesebb, feszesebb
édesebb: csak a női láb lehet!
Kertem virágai bennem illatoznak.
Lelkem száraz ágai recsegnek-ropognak.
Az irigység horgas tövisei jól megszúrnak!
Ötven nyár után van karma az oroszlánnak?
Van-e lakhelye az embernek fiának?
Helyén az eszem? Hol a kertem?
Hét hazában nagy az esélyem,
hogy végre megleljem,
nyughelyem!
Juhos-Kiss János 1959. január 12-én született a mezőségi Széken. 1964-ben szüleivel együtt Szamosújvárra költözött. 1978-ban érettségizett, majd tizenhat hónap katonaság után hét évig műasztalosként dolgozott a szamosújvári faipari kombinátban, míg orvosi műhiba következményeként le nem százalékolták. 1988 tavaszán orvosi kezelésre érkezett Magyarországra, azonnal felvételizett a szegedi Juhász Gyula Tanárképző Főiskola történelem szakára, melyet 1992-ben végzett el. Jelenleg történelemtanárként dolgozik, tagja a Magyar Írószövetségnek és a Magyar Újságírók Országos Szövetségének. Megjelent két verseskötete, négy prózakötete és egy CD-kiadványa, melyen Galán Géza színművész előadásában hangzanak el művei.
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: A molnár fecskék és a Jón-tenger; Könyvajánló; Ember vagyok;Válaszra hiába várunk; Dimenzió; Két vers