Jakab Zoltán
A modern Propertius
Nem oly gyöngén verte meg szememet Ámor, hogy porom feledést nyerhetne haláltól. –– Propertius I, 19, 5-6., (ford. Csengeri János)
Ah! nem hazám az Alvilág; Pokol, se
Menny nem fogadhat engemet, halottat;
a Léthe árja szomjamat nem oltja:
non adeo leviter nostris puer haesit ocellis,
ut meus oblitio pulvis amore vacet –
nevem bár Róma fénykorát idézze,
s bizony, felejtett már az ember kurtább
idő alatt is, mint mit én megéltem,
ki napjain Múzsák közé emelte
és régholt nyelven véste fák törzsébe
a Cynthia nevet.
Pygmalion
Szubsztanciád az én versemre várt,
hogy életet lehel belé: mely ér
a szívbe ér, az érbe lüktetést,
ritmust, s a szívbe minden érzetből
telért – köréje keblet, mely buzgón
isz’ éltető leget –; de nélkülem
darabka hús vagy, egyszerű szobor.
Seléné Endymionhoz
Szerelmem ébredezz, ne gondolj most az
álom-valóval: tisztább látomás
vagyok én itt annál, ölem puhább
nyűtt vánkosodnál – ébredezz, szerelmem!
Nézd, én vagyok, Selén, ki égi bárkán
sodród a lélekárral, s vitorlával
a változás szelét befogva szárnyal
kisértni változhatlan szíve-vágyát.
Elhagytam udvarom, hűs Asphodélos
szín’ pompáját annak, hogy lássalak, mert
látásod annál szebb örömmel tölt el;
s ha elsimítom fürtjeid füledről,
vajon nem hallod-é eme kagylóban
a tenger-nagy szerelemnek moraját?
Óh, Endymion, ébredj! ébredj! mért,
hogy így maradsz örökre szép előttem?
Jakab Zoltán 1990-ben született, inspirációit személyes tapasztalatok mellett többnyire legendákból, mítoszokból és a romantika atmoszférájából nyeri. Célja, hogy – ha ugyan csak keveseknek is –, de munkájával örömöt tudjon szerezni, mint ahogy ő is kedvét leli kedvenc szerzőinek műveiben.
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: Négy vers; Versek