Jagos István Rórbert
Brüsszel
mennyi szégyent és szennyet
takarhatnak el a mécsesek
a bamba arccal való utcárakivonulások
az ürességben kongó éjjelszavak
a felhők mögötti napról való énekek
sorban állunk ajtóink előtt
már saját otthonunknál is kopogunk
s a kilincset lenyomni egyfajta félsz
ha nem a kellő szereppel tesszük
rácsaink mögül üvöltjük a szépet
releváns rendeltetés közepette
mint aki tudja mi zajlik szívekben fejekben
csak az ok-okozat megértése hiányzik még
hol és mikor?
miért és mitől?
fegyverválaszok dörögnek
minden gyilkos kérdés előtt
és nem lesz Igaz
csak tényekké vált halottak
merednek holt-szemmel az égre
odafent kong a menny
isten
(no de melyik?)
épp egy sikátorban térdepel
feloldozásért
2016. március 23.