Diószegi Szabó Pál
Arany-levelem, Petőfihez
– Arany születésének bicentenáriumán,
a XXXI. Petőfi szavalóversenyre
Megszülettem, Sándor, kétszáz éve annak;
nem kopott el százszor értéke a Dalnak.
Most téged szavalnak, engem ünnepelnek,
körül aprónépem: tanár, anya, gyermek.
Drága, jó Petőfim, nekem kell ma élni,
csendesebb húrokon tehozzád beszélni;
bár a versünk régi, mondtad volt öröknek,
szájukon szavaink szanaszét görögnek.
Meghallgatom versed és elalszom én is,
pedig már tavasz van, …Itt van újra… mégis
érezném, érzeném? Kisbéresed érzett?
Szótagból egy gyermek egyet – kettőt? – képzett…
Néha felderültem, sírtam vagy nevettem,
könnyedet, könnyűdet? Könyűdet kerestem!
Nyelvünk pusztaság ma? Nem őrzé ősi vár?
Nem, a hangsúly billen, inkább csak ő sivár…
Szinte láttam én is, röpült felém anyád,
egy kislyánytól hallám rég nem látott… tanyád…
s meg-megáll, körülnéz, bizonytalan ajka,
pedig tanárnője nagyokat nyelt rajta.
Hanem a Pál mester, hallom, az a heppje,
kötélre hogy magát felakasztja este;
Dühös vagyok mégis, ha megint köhögnek,
nem értem: a békák szanaszét… röhögnek…
Pacsirtádra vágytam, jött az Anyád tyúkja,
͗ειμί a kő! – – Jobban Laci fiam tudja;
öntötték az ürgét, amit neki írtál,
de e mesét unnád, nem nevetnél… sírnál…
S minden nap hiányzol, valahányszor öntöd…
mert csak Füstbement terv nékem visszajöttöd…
Talpra magyar! – mondják – Csatadalra vágyom,
meghalnék teérted, minden nap, barátom!
Mégis megszülettem, élni sújt az Isten,
magányosan ülni régi kincseinken;
Arany komád köszönt – minden évben! – Sándor,
Szobor vagyok Pesten. – – – Aláírás: Jean d’Or.
2017. III. 04.
(18. 09. p.)
Nyílnak a bódék…
Már… nyílnak a bódék, mint a virágok.
Már állok a sorban, az ablak előtt…
Én, kérem a napfényt – mit magyarázok? –
hurka előttem, a szilvabefőtt…
Sülhet a kolbász, illata elleng
messzi magasba a Nagy toronyig;
tinta huszárok lába ma cselleng,
dűlöngésznek a fess fapadig…
Még öröm-ódám ifju szivemben,
benne virít az egész kikelet…
boldogságomat élni ijedten,
itt, a fapultnál kérni lehet?
Még a rügyekben rejlik az élet,
téli magányom a Napra mered;
mint a virágszirom élted a véred,
mintha elérném… mint a kezed.
Nyílnak a bódék, mint a virágok,
csak zene szól ma a színpadokon…
eltemetik ma a téli világot
nélkülem is, de ma nincsen okom…
Nem zene szólít, nemcsak a bortól
támadok én fel, amint a Tavasz;
lelkem lelkedet issza, ha kortyol,
mintha Petőfi ma lenne kamasz!
2017. III. 18.
(00.08.p)
Diószegi Szabó Pál 1974-ben született Hódmezővásárhelyen. A Bethlen Gábor Gimnázium elvégzése után a szegedi József Attila Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán jogászként (1999), majd a Szegedi Tudományegyetem Juhász Gyula Tanárképző Főiskolai Karán, illetve a Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán történelem szakos tanárként diplomázott (2006).Dolgozott oktatóként és tudományos kutatóként az egyetem Történeti Intézetében, ahol 2014 májusában – 100 %-os eredménnyel – szerzett doktori (PhD) fokozatot történelemtudományból. A disszertációját Nándorfehérvár 1440. évi első oszmán-török ostromáról és előzményeiről írta. Első verseskötete: KaMASZKomédia Shakespeare köpenyében címmel 2007-ben, Szegeden jelent meg. 2011-ben pedig IdőmÉrték, húsz év verseiből (1991–2011) című kötete lát napvilágot Hódmezővásárhelyen. 2014-ben jelentkezett Pár-atlan Én-ek című kötetével (Budapest, Hungarovox) A Szegedi Tudományegyetem által meghirdetett verspályázatok első helyezettje volt 2002-ben, illetve 2009-ben, második díjasa 2005-ben. Verseit − lapunkon kívül − közölte a Szegedtől Szegedig Antológia, az Irodalmi Jelen, a Partium, a Spanyolnátha, a Szegedi Szépírás, valamint a Vásárhelyi Látóhatár. A Szegedi Írók Társaságának előbb alelnöke, majd 2013 decemberétől elnöke; a Szegedi Szilánkok társalapítója, tagja a Fiatal Szegedi Írók Körének és a Magyar Írószövetségnek. Irodalmárként, történészként szakterületébe a klasszikus antikvitás, reneszánsz és neolatin költészet, valamint a medievisztika és a bizantinológia egyaránt beletartozik. 2015-ben jelent meg 1440. Nándorfehérvár első oszmán-török ostroma és előzményei című doktori disszertációja könyv formájában.