Czipott György
Dolgok természete
jéggé dermed idő majd,
hiába haj, hiába köröm…
öltözöm fehérbe,
öltözöm feketébe.
tegnapot öltök magamra,
holnapot terítek magamra,
talán köszönhessek rád
még vakuló tükörből
csak egy megakadt intéssel,
csak valami biccentéssel
hangtalan.
lebben vizek árnya
tavaszszelekben
és fönnakadt,
tavalyi ökörnyál.
öltözöm feketébe,
öltözöm fehérbe,
súvad minden dolgok
valódi természete
napszálltafénybe.
némán.
Idén még
miért is gondoltam,
négyarasznyi jegenyenyár
idei levelei pontosabb
szavakat zörrennek titokról,
kimondhatlan,
szélbefoszlószálú
bizonyosságról,
hogy mi van
megbonthatlan semmi
másik oldalán,
margarinselyem fénytelenben,
mindig másnapos,
mindegyre követelőzőbb
névsorolvasásban;
egyre gyakrabban kell
lábaimhoz tenni az éveket,
mert már mögémszakad
tétova árnyam és
be kell várni,
míg végre betelik
csillagpormerítkezéssel és
újra sarkonharap –
mert sosem múlhat
csigolyábacsorgó szégyen;
miért is gondoltam,
önnön testével határos mindenség
nyárdélutáni fényekkel még
felmájusfázott lehet,
amikor megjuházult kutyák
postás tarsolyához dörgölődnek,
amikor apró csillámdémonok
pörögnek nyálas aszfalt fölött;
megtorpantak tengerek
hínáros felhők előtt, és
nekem vetettek ágyat
aritmiás nadírtajtékból
szőke csigahéjak
legbenső zugába.
dibdábbólfaragott faliórák
kotyognak ingafosztva,
már csak partrontó,
ólomlemezből kalapált
hullámverés…
En garde!
mit kezdtek pecsétes lepedővel?
körétek hazugultak telefonkönyvek is
és már potyára öklötrázni
hangolatlan csellók fölött,
hisz doppler-elv bohóccá csal
valamennyi rohamszirénát –
dance macabre első vérig!...
...en garde!
madame suzanne valadon!
féligüres palack féligteli ellen!
en garde, jó monsieur lautrec!
tán még kivárom,
kisrablóba ígért korrupt szállító
lejárt szavidejű zacskóslevegőt,
már jól megtanultam,
melyik csecsét kell levágni,
mert nem vagyok egészen...!
en garde bon messieurs…
végső vérig dance!
sacre coeur tövén
tizenkét ribanc...
Oremus
Angyalméhek
farkasórán
kirepülnek.
Szemzugból
nyalogatják
epeálmaimat.
Reggelre
tátos
csoroszlyaárkok...
miserere
tui
domine!
