Czipott György
Csillagugar
elharapott szók
torokbapernyült káromolások
agóniás temetővirágaival
díszítem föl ez oltárt,
vagyok vérrel böjtölő bűvész,
vagyok megalvadt idő.
hozzátok hiába,
hozzátok köribém
cingár valóság valahány
hétszerkiszakadt sarokkövét!
hozzatok megrekesztő,
galambfejér igazságokat
csillagok hátsóudvarairól...
potyán, hozzátok vetélt hitem...
varázslat immár megkevesült!
csördül-e hűbéred
kiporciózott üdvözülésben?
léssz-e szökő keresztkomája
reszkető kezű ácsnak?
fölpattannak zárpecsétek,
szőrénfordulnak tükörterek mind,
ezüstcsörgéssé hullámlik idő és
eljön, eljön kiűzött angyal…
arctalan.
Nézz félre!
Nagy viaskodásunk nyálzó
sebeket mar űrös szélbe,
lelkem istenem nézz félre,
nézz félre!
Hős hitehagyásunk túros
vasderes háton harántdől,
lelkem démonom zabálj föl,
zabálj föl!
Tűrt megveretésünk zúzos
áruló bélyege forr rám,
lelkem veszejtőm mard orcám,
mard orcám!
Cenk mennyakarásunk habzó
köpetéj megváltó vérbe,
konok Istenem nézz félre!
Nézz félre...
Térrács
kútmélyehang
zaj csak
akárha
szív
zajt csap
roppan lárma
elég
vargát ránt
ólomég
kútmélyefény
éj csak
akárha
sár
jégcsap
volt varkocsa
jövő
ránkfordult
görbölő