Csák Gyöngyi
Groteszkek II.
halálod
az élet
vizében
nyered
***
mióta szemeidben
fagyos könnyem ül,
súlyosnak érzem magam
***
amikor megírod
felszabadító levelem,
elpusztítod magad
A barátság stációi
(részletek)
Kóbor áram
kering ereiben,
lassan lendületbe hoz.
Lábadozik
a tegnap verőfénye,
kioldja a kéket
a madár tollaiból.
* * *
Macskaszeme
a téren át meg át
vakuként villan.
Névre kereszteli
a távoli földrészt,
melyet felfedezni
véltél egykoron.
* * *
Szövi a szálat. Tovább.
Nem fogja rövidre, nem
merül ki még, nem
a lassúdad gyönyörben.
Csapzott álmokat
őriz úgy, mintha
lenne múltja annak,
mi sosem következett be.
* * *
Mára már tenger nincs,
csak a folyóvá duzzadó ér
a tenger helyén,
azontúl az Isten, aki
játékos kedvében gördíti elő
az ősz lángoló kerekeit.
* * *
Nem tágít
a látvány vándora,
lélek lélek mellett galoppozik.
Vaddisznós erdőben
megállítja a csörtetést,
órán az időt, amíg
csodálja a fény és
árnyék játszadozását
a lét megkopott kövein.
* * *
Tétován zörög az óda
egy dermedt rózsán
a jeges fény ahogy
fogalommá tisztul.
A történelmi kerékből
ki és lelépni nem lehet:
akár egy összetartó
hű tükör osztja a parancsot.
* * *
Terjeng a vér
édeskés szaga,
míg tart a boncolás
hosszú ceremóniája
a zuhanás előtti
kupolában rándul éber
lelkének harangkötele:
hogy ágazhat ezerfelé
aminek nincsen gyökere?
* * *
(Késés)
Puffad az égitest gömbje
fényénél kirajzolódik
az oázis kútja,
melyben a tükörkép lakott,
lencsevégre kapja,
az utolsó utáni napon feladja,
bízik a vak szárnycsattogásban
mígnem a groteszkbe fúl.
Csák Gyöngyi 1950-ben született Kisvaszaron. Nyugdíjas pedagógusként él Budapesten. 2015-ben jelent meg nyolcadik kötete Cserepesedik a lét címmel a Napkút Kiadónál. Verseit számos rangos folyóirat közölte. A NapSziget a Művészetekért Alapítvány 2008-ban Bánkuti Miklós-díjjal jutalmazta. 2013 óta tagja a Magyar Írószövetségnek.