Csák Gyöngyi
Kánikula
Szomjazó, serdülő kukoricás,
SOS jeleket ringó búzatábla,
sorsukat vezeklő varangyok
a kiszáradt Nagy-árok partján,
regős ének madarak csőrébe zárva.
Augusztusvég
Hajnalodott épp,
ködsíró hegyek látták,
amint csupasz lelked
felszálló madárba költözik.
Szeptember
Novemberi hideggel
ijesztget az Isten,
hiába dadogna, ereidben
szeptemberül a vágy.
A múlt van közelebb néha,
törvényeit emlékezvén –
emberarcúvá szelídül
a világvégi táj.
Nem ölt testet az árnyék –
a csendben ellenáll,
kéményeidből lassú füstöt
ereget a rád szakadt magány.
Október
még tér a tér,
elárvult padok között
szürke burrogás,
kenyérmorzsa remény
és szárnyverdesés-zene –
összeszorul idebenn
nélkülünk
múlik el, megint.
Csák Gyöngyi 1950-ben született Kisvaszaron. Nyugdíjas pedagógusként él Budapesten. 2015-ben jelent meg nyolcadik kötete Cserepesedik a lét címmel a Napkút Kiadónál. Verseit számos rangos folyóirat közölte. A NapSziget a Művészetekért Alapítvány 2008-ban Bánkuti Miklós-díjjal jutalmazta. 2013 óta tagja a Magyar Írószövetségnek.
A szerző versei korábban Szegedilapon: Versek