Botz Domonkos
Egy fényképre
− Dórinak −
Valamikor, azon a régi Szajna parton
még nem az oly divatos lányok ültek,
ölükben könyv, vagy bozontos férfifej
pihent, távolabb emberek zenéltek.
Saint Julien le Pauvre kertjében padok,
lányom körül kurrogó galambok hada,
piciny kezéből alamizsnát csipegettek.
Az uzsonnáját adta nekik oda.
Musée de l'Homme − az emberré válásnak
nyoma, csak a vitrinekben maradt, nem
értette sem ő és talán más sem azt a
képet, amit ma az utca mutat.
Odébb az „Öreg Hölgy”, a Tour Eiffel
karistolta az eget − a képen arcunk összeért −,
de otthon már sötéten gyülekeztek a fellegek.
Itt, Párizsban készültek az utolsó felvételek.
Botz Domonkos író, újságíró, a Szilaj Csikó című újság rovatvezetője, külső munkatársa a Külváros című hetilapnak, a Kanadában megjelenő Tárogatónak és az Amerikai Magyar Naplónak. Publicisztikai anyagai, versei, novellái folyóiratokban, magazinokban, antológiákban jelennek meg. 2012-ben látott napvilágot első verseskönyve, Elengedett kézzel címmel, 2013. könyvhetére a Szálkás keresztek című prózakötetével jelentkezett. Ezt követte a Triptichon – Külvárosi Szentháromság (versek, 2013 – társszerzők Szarka István és Varga Rudolf), majd az Amikor a bohóc felzokog (verseskötet, 2014).
A szerző írása korábban a Szegedilapon: Az ártatlanság bája; Málta; Örök talány; A lagúnák és a farsang városában; Boldog új évet; Megjelenés előtt...; Levél Albionból; Megfakult kép; Karácsonyi ének; Varga Rudolf könyvéről; Október végén; Januárban; Vadászat; Impromtu; A szőlő költészete; Szamóca és spiccdűzni; Azok a bizonyos nehéz idők; Las Vegas; A kukkoló; A vadászó Diána...; Isten markában; Thaiföld –a mosoly országa. II. rész; Thaiföld –a mosoly országa. I. rész; Hirtelen felindulásból; Három vers; Vers Pilinszky János emlékére