Botz Domonkos
A metszőollót tartó kéz
November serlegéből új bor csurran,
kinn üres tőkék közt matat a szél,
dicsérik az étket, a bort, a gazdát,
csak a metszőollót tartó kéz az, miről
az asztalok körül senki sem regél.
Estére a kupákkal együtt kiürülnek
a gyűrött arcok, jóllakottan vonul,
szédeleg mámorosan a nép, csak
a metszőollót tartó kéz az, miről
az asztalok körül senki sem regélt.
Odébb szerény tanya, meszelt fala
világít, az asztalon szalonna, kenyér,
flancos kupák helyett csak cserépkorsó,
mit időnként szájához emel az
elhallgatott, metszőollót tartó kéz.
Botz Domonkos író, újságíró, a Szilaj Csikó című újság rovatvezetője, külső munkatársa a Külváros című hetilapnak, a Kanadában megjelenő Tárogatónak és az Amerikai Magyar Naplónak. Publicisztikai anyagai, versei, novellái folyóiratokban, magazinokban, antológiákban jelennek meg. 2012-ben látott napvilágot első verseskönyve, Elengedett kézzel címmel, 2013. könyvhetére a Szálkás keresztek című prózakötetével jelentkezett.
A szerző írása korábban a Szegedilapon: Ajánló Varga Rudolf kötetéhez; Október végén; Januárban; Vadászat; Impromtu; A szőlő költészete; Szamóca és spiccdűzni; Azok a bizonyos nehéz idők; Las Vegas; A kukkoló; A vadászó Diána...; Isten markában; Thaiföld –a mosoly országa. II. rész; Thaiföld –a mosoly országa. I. rész; Hirtelen felindulásból; Három vers; Vers Pilinszky János emlékére