Bíró Tímea
Leltár
Végső elkeseredésében
újra istent kutatta
az égen.
Vakolatként hullott
a szemébe.
Angyali
május ellenére
karácsonyi dalt
hallgatva
aludtam el
nagy nehezen
olyan mélyre
álmodtam a létet,
hogy nem riadtam fel,
amikor anyám
kisikoltotta magából
az életet
a spajzban megrepedtek
a karácsonyfadíszek
a halál beállta
háromóranegyven
Cél
megmártotta szárnyait
a férfi testében
kapálózó lábait
maga alá húzta
behunyta szemét
és azt kívánta
szakadjon le az ég
ne kelljen felszállnia
többé
Parancsolat
akkor engedelmeskedett
férfinak
először és utoljára
az anyja
nyakán
a férfi keze
és azt mondta
megfojtja
ha megmozdul
nézte az anyja
vörösödő arcát
nem mozdult
levegőt se mert venni
együtt fulldokolt
az anyjával
a lábához támasztott
bekötött zsákban
csirkék kapálóztak
majd kiszakadt
a begyük
az udvarnyi oxigén
csak soványodott
megfagytak benne
a könnycseppek
engedelmeskedett
először és utoljára
belefulladt valami
ami szükségszerű
az élethez
Bíró Tímea 1989. december 17-én született a vajdasági Szabadkán. Csantavéren nőtt fel, jelenleg Szabadkán él. Az újvidéki Filozófiai Egyetem Bölcsészettudományi Karának magyar nyelv és irodalom szakán fejezte be tanulmányaimat 2013-ban. 2013 szeptembere óta a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának súgója és ügyelője, de rendezőasszisztensként is kipróbálhatta magát. Külső munkatársként tudósít a Magyar Szó napilap egyik mellékletének, a Képes Ifjúságnak, valamint a Családi Kör hetilapnak. A Szab-way Színházi Szervezeten belül művészeti titkárként és közönségszervezőként tevékenykedik. Publikált a Sikoly, a Híd, a zEtna, az Ex-Symposion, valamint a Műhely folyóiratokban.
A szerző írásai korábban a SzegediLapon: 3 vers; Két vers