Árpás Károly műfordításai
Quintus Horatius Flaccus
Odae I. 14.
Te gálya, visszaűz tengerre az új
ár. Mihez kezdesz majd? Mindenképp’ törekedj
révbe. Nem veszed észre,
hogy evezőtlen oldalad,
a számumtól roncsolt főárbocrudad és
vitorlafád recseg, és hogy horgony nélkül
fenékdeszkád nem állja
hullámait a háborgó
víznek? Már nincs egy ép vitorlád, letörtek
védisteneid, kiket hívnál a bajban.
Pontusi fenyő a fád,
nemes erdőkből épültél,
hiába kérkedsz jeles eredeteddel:
a félénk hajós nem bízik cicomában,
hírben. Ha nem akarsz te
szélmartalék lenni, vigyázz.
Aggódó unalmam, vágyamnak tárgya, te,
ki jövőm reménye, jelenem gondja vagy,
vesztegelj s kerüld az árt,
Cycladok ártó vizeit.
Francois Villon
A felakasztását váró Villon négy sora
Franszoá vagyok: ez a sorsom,
Pontoisi Párizs otthonom;
Hatvan centis kötéltől nyakam
Megtudja: mit nyom valagam.
August Stramm
Kilátástalan
Fenn metsző kő hasít,
Éj porlik üvegként.
Az idők állnak.
Én
Kővé.
Messze
Üveggé
Te.

A szerző írásai korábban a SzegediLapon: Keresztutakon; Arcok (kiállításmegnyitó); Félrehajlnak az ágak; A kötés; Gion Nándor élete és pályája