Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 
Árpás Károly
Locsolóversek
 
I.
 
Hullott hó meg eső, ritkán sütött a nap,
Ám tavaszt dicsérve szólnak a madarak.
ÉVÁt követőn nők tehetségesebbek,
Legyenek mind egészségesebbek, szebbek!
Mindez teljesültért nem kell mást gondolni –
Húsvét-hétfőn kérdem: szabad-e locsolni?
 
locspocs.jpg 
 
II.
 
Mai világ meleg világ:
nyílnak orgonák, dáliák…
Minden nő akár a virág
–  nélküle rossz ez a világ!
 
A hagyomány nem babona;
itt van a locsolás kora.
Legyen tartós az egészség,
örökké való a szépség!
 
Kövessük most a hagyományt;
emlék legyen fiatal lány!
Szükséges szerencsés holmi;
szabad-e akkor locsolni?
 
Hogyha szabad: megköszönöm,
legyen soká tartó öröm!
Isten tartsa ne magányban;
éljen mindig boldogságban!
 
 
 

arpaskarcsi.jpg

Árpás Károly Jánoshalmán született, 1955. június 21-én. Író, költő, műfordító; irodalomtörténész, történész, középiskolai tanár; közoktatási szakértő. 1980-ben végzett a szegedi JATE magyar-történelem-finnugor szakán. Általános és szakközépiskolai évek után 1988-tól alapítóként a szegedi Deák Ferenc Gimnáziumban tanít. Első művei 1970-ben jelentek meg. 1983-bansumma cum laude doktorált észt kultúrtörténetből. Szépírói és oktatói munkája mellett a 19. század irodalmával, mások közt Jókai Mórral és Madách Imrével foglalkozik, s bekapcsolódott e klasszikusok szövegkiadásába is. A jelenkori alkotók közül Baka István és Gion Nándor életműve érdekli – monográfiaszerű köteteket jelentetett meg róluk. 2007 júliusa óta a SZEGED folyóirat szerkesztőbizottságának a tagja. Munkája elismeréseként 2001-ben és 2008-ban a MTA Kutató Pedagógus Díját kapta, 2004-ben Szeged város Kölcsey-érmét és a Szegedi Akadémiai Bizottság ezüstérmét. 2011-ben megkapta a Magyar Irodalomtörténeti Társaság tanári Toldy-díját.