A hajnalról és az alkonyatról – és sok minden másról...
A napokban jelenik meg Paulovics Tamás A hajnalról és az alkonyatról Szentes szép városában című verseskötete. A könyvet Szepesi Attila fülszövegével és egy költeménnyel ajánljuk.
Tétova sorok Paulovics Tamás verseiről
Aki a verset szereti, nem lehet boldogtalan. Aki a szavak titkát fürkészi, ízlelgeti, éli. Aki bármikor rá-rákap a muzsikára, kóstolgatja a ritmust, figyeli a szavak belső lángját. Rejtett visszfényeit. A teremtés titkos rendjét. Paulovics Tamás, bár az életútja másfelé kanyarodott, mindig vissza-visszatért a vershez. Olvasta, kóstolgatta, kereste, mondta. Mondja ma is. És, kissé túl már az emberélet útjának felén, elkezdte művelni is. Előbb csak gyanútlanul, „ahogy jött”, aztán már egyre biztosabban. Valamiről, persze, lemaradt, tudja ő is, mert amit kamaszkorunkban nem sajátítunk el, azt már később csak félig-meddig lehet. De − soha nem késő. És egyre jobban tudja azt is, tudja, nem csak érzi, hogy a túlcsorduló érzelmek veszélyesek. Az a versfaragó balekok világa. Nem a költőnek kell „éreznie”, neki hideg fej dukál, hanem az olvasójának. A költőnek nem éreznie kell a világot, hanem ismernie, tudnia. Rá kell csodálkozni a rútra ugyanúgy, mint a szépre. A puszta szép émelyítő cukormáz. A költő műhelyében ott a mérleg, amelyen hideg fejjel kiméri a sót, a higanyt meg a ként, akár a középkori alkimisták.
Szepesi Attila
Menj végig a Tisza-gáton
Egy madarat röpítő júliusi hajnalon
Indulj el Szentesről
menj végig a Tisza-gáton
Röpülj át a hídon
Suhanj át a szivárványon
Igyál egy jó pohár bort Csongrádon
Röpülj, röpülj a Tisza-gáton
egy könnyű kis kerékpáron.
Csobbanj a folyóba
Mely iszapszagúan lágyan sodort a mába
És ne gondolj a régen volt ifjúságra
Röpülj, röpülj a pirkadatba
Olvadj bele a fölkelő napba
A bíborszín elmúlásba
Egy madarat röpítő júliusi hajnalon
Röpülj végig, végig a Tisza-gáton.
Pusztai Virág grafikája
Paulovics Tamás Szentesen él, úszóedző és irodalombarát, verskedvelő és -mondó, aki olykor versírásra adja a fejét.