Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Vers

Cikkek

Lennert Tímea - Váradi Balázs: Kezdetben

2012.09.13

 Lennert Tímea verse – Váradi Balázs grafikájával.

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Vers

Wilhelm József: Hiszek

2012.09.05

 Wilhelm József költeménye

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Vers

Árpás Károly műfordításai

2012.08.23

Árpás Károly három műfordítása: Horatius, Villon, Stramm

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Vers

Lennert Tímea: Kurzív sorok

2012.08.17

Lennert Tímea költeménye

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Vers

Wilhelm József: Korrekció

2012.06.27

Wilhelm József költeménye

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Vers

Árpás Károly: Keresztutakon túl

2012.06.22

Árpás Károly születésnapi verse

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Vers

Kovács Imre Attila: senki, mindenki, valaki

2012.05.25

Nem mondhatom el senkinek. Meghaltak, vége… / gyászmodern, bohócpiros árnyékuk még kilóg / a felső polc rézcsatos albumából. Lentről nézem. / Épp alkonyodik. Lenyugszik, mi nyugtalan, Nyugaton. – Kovács Imre Attila verse

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Vers

Diószegi Szabó Pál: Miként a tölgy...

2012.05.20

Prof. Dr. Maróti Egon nyugalmazott egyetemi tanár, professor emeritus, a  Szegedi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Ókortörténeti Tanszékének volt vezetője, az MTA doktora, az MTA Ókortörténeti Bizottságának tagja, az Ókortudományi Társaság volt titkára, életének 85. évében elhunyt. Hamvait 2012. május 3-án 11 órakor helyezték örök nyugalomra Szegeden, az Alsóvárosi temetőben, a római katolikus egyház szertartása szerint. Dr. Maróti Egon professzort a Szegedi Tudományegyetem saját halottjának tekinti. A SzegediLap Diószegi Szabó Pál versével búcsúztatja a Maróti Egont.

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Vers

Wilhelm József versei

2012.05.15

Globális csoda-folklórral tömnek bennünket, / mégis megkínzott mártírokként szorongunk, / az elmarasztalás tortúraként kerülget, / és eszményi tivornyáktól üdvözlünk orvul. – Wilhelm József versei

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Vers

Kovács Imre Attila: ...és két mellékdal

2012.05.04

a szavak telt koncertjéből rendre kiválik egy dallam, / hogy megnyugodhassunk: a történet mégis egyszerű; / az emlékek elrendezhetők, egy Schönbergi skála / szokatlan hangjaiként forrnak össze harmóniává, / az ünnepi üresség a bizonyíték, hogy élünk, / működik a megszentelt folytonosság; elcsendesülnek majd / a trombiták torkolattüzének akkordjai, s a csellistanők / combjai közül megszülető komor kisdedek, és a karmester / kezében magányos rizsevő pálcikává bolondul a bot – Kovács Imre Attila verse

 
Teljes bejegyzés | Menüpont: Vers

« előző

1 | 2 | 3 | 4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 | 11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 | 18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 | 25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30

Következő »