SzegediLap

Radnai István két költeménye

Paulovics Tamás versei 

A szülőföldtelenség felé – Wilhelm József verse 

Czipott György verse 

Hirtelen jött az ősz – Szabó Mihály verse 

Botz Domonkos: A metszőollót tartó kéz

Ez a vers már legalább tizenöt éve íródik. Egykor ötszáz soros, iszonyat hosszú, kezelhetetlen  szöveg volt. Hogy mégis vers lett belőle, nővéremnek köszönhetem, aki pár éve kölcsönadta zalai nyaralójukat tíz-tizenöt napra és megmutatta hol vehetem meg a legjobb badacsonyi rosé borokat. Ott, teljes magányban tudtam a szöveget, mint egy szobrász, vésővel és kalapáccsal harmadára faragni. Emlékszem mennyit küzdöttem minden egyes szóval, mire kitöröltem, kukába tettem és aztán a kukát is töröltem. Nővérem februárban elment, tíz hónap kellett, hogy újra leüljek az Üres papírlapokkal. Mert a vége még mindig nem tetszett. De most már nem volt annyira durva a véső és a kalapács. Ez most talán az a vers, amit támogatómnak, testvéremnek nyugodt szívvel ajánlhatok. / Petró János 

Lennert Móger Tímea verse Váradi Balázs grafikájával 

Éva-arcok – Mirtse Zsuzsa verse 

Botz Domonkos verse