Smaraglay Zoltán
Csak mi vagyunk
Gyere bújj bele itt az ingem
mellkasomon pórusaimba tapadj
ha beszívlak mint levegőt ingyen
sóhajtás belőlem a világba szakadj
szét és széjjelebb terülj keblemen
zihálásomba halk moraj vegyülve
vágtass rohanj éren idegen
vagy tenyeremen szemeimbe gyűlve
könnycsepp színeimre bomló prizma
vagy ajkaimon harangveréses döbbenet
hullasz esőként verejtékes krizma
kell keresztvíz vérrel küzdened
belém feszülsz utolsó légvétel
megtölt minden rezdülésed rám tapad
felhasít lobogva kerget szerteszéjjel
míg belőlem már semmi sem marad
hintve és elszórva itt az éjjel
csak mi vagyunk ha nekem adod magad.
Teremtés
felhők keblén táncolok
a mennyre festett égen
szívbe markolt angyalok
közt álomjárta éjben
szelíd fényű lebegő
csillagokra lépek
méhükből szőtt levegő
az egymásba forrt lélek
lábujjhegyen szökdelek
önmagamból másba
fuvallatot ölelek
a szűz másvilágra
eső-ízű illatot
lehelek a földre
szerelemmel itatott
férfit oltva nőbe
színből kavart hóesést
szakítva a szélből
szívbetépő szenvedést
enyhítek a fényből
halkan szórom szerteszét
kegyelemből festve
lelked hívó szent zeném
szívedet keresve.
Smaraglay Zoltán 1988-ban született Budapesten, negyedik gyermekként. Az általános iskolát, majd a gimnáziumot is a fővárosban végezte, jelenleg az ELTE jogász szakos hallgatója. Első versei a középiskola idején születtek. Gondolatait legfőképpen a szerelem, a szeretet, a hit és Istenkapcsolat kérdései kötik le, versei is ezek köré csoportosulnak. Mindemellett a család és a gyermekáldás tölti ki életét, mivel feleségével 2013. októbere óta gyakorló szülők.